Teológia - Hittudományi Folyóirat 44. (2010)
2010 / 3-4. szám - Tarjányi Zoltán: Servais Pinckaers jelentősége a modern morálteológiai látásmód formálásában
K TARJÁNYI ZOLTÁN Servais Pinckaers jelentősége a modern morálteológiai látásmód formálásában Pinckaers hangsúlyosan aláhúzza, hogy a keresztény erény egészen más fogalmat takar, mint az ókori görögöké: ez utóbbiaknál az erény magja az emberi okosság, a célja pedig a kiegyensúlyozott ember kimunkálása. Ezzel szemben a keresztény interpretációban minden erény forrása Isten szeretete (hiszen ez minden erényt magában foglal), célja pedig a Krisztusba való beöltözés. Tehát a keresztény látásmódban az erény több mint erő, ami visszatartja az embert az erkölcsi rossztól, hanem az erényes ember az, aki teljesen felkészült a kettős főparancs végrehajtására: Isten kegyelmével együttműködik, és felebarátaiért cselekszik stabil állandóságban. Az erény az ember minden képességét érinti, s így, vallásos optikában valóban krísztianizálni, és egyben humanizálni képes az embert. Külön aláhúzza, hogy az erényre épített erkölcsteológia az, ami a régóta hiányzó tapasztalati erkölcsöt újra a morálteológia szolgálatába tudja állítani: éppen az erénynek a megtapasztalása hozza létre az emberben az igazság és a jó melletti döntést. Pl. a szelíd tapasztalatot szerez a mélyről feltörő félelem, avagy az agresszió feletti győzelemről.16 A tisztaság erényét követő tapasztalatot szerez a hűség kiharcolt győzelméről, stb. Valóban kijelenthető: az erény megtapasztalása hozza létre a valódi életismeretet, hiszen a tapasztalat anyagával (szeretet, gyengeség, konfrontálódás, stb.) mindenki rendelkezik, de csak aki stabilan irányul az erkölcsi jóra, csak az szerez tapasztalatot arról, hogy mit is jelent az ember életében az erkölcsiség.17 Összegezve a felvázoltakat azt állíthatjuk, hogy a megújított látásmódú erkölcsteológiának mindig élő kapcsolatban kell lennie a Szentírással és a Tradícióval, valamint párbeszédben kell állnia a kor tudományaival. Pinckaers élete és életműve azt igazolja, hogy lehetséges a kitartó és alázatos kutatásnak olyan eredményt produkálnia, mely egyszerre hűséges a Tanítóhivatalhoz és ugyanakkor úgy képes a gazdag Szent Hagyományból újra felfedeztetni egy elfeledni vélt értéket, hogy azt életképesen és érvelve tudja korunk embere elé tárni. Kijelenthetjük, hogy (nem becsülve le mások, pl. Pieper és Häring hozzájárulását) Pinckaersnek fontos szerepe volt abban, hogy a Katolikus Egyház Katekizmusa ilyen kijelentéseket tett az erényről: „Az erény maradandó és erős készség a jó megtételére. A személy számára nem csupán a jó cselekedetek végrehajtását teszi lehetővé, hanem azt is, hogy önmaga legjavát adja.”18 Valamint: „Az emberi erények következetes magatartásformák, állandó készségek, az értelem és az akarat állapotszerü tökéletességei, melyek a hit és az értelem szerint szabályozzák cselekedeteinket, rendezik szenvedélyeinket és cselekvésmódunkat. Az erények könnyedséget, önuralmat és örömet biztosítanak az erkölcsileg jó élethez. Erényes az, aki szabadon teszi a jót... Az erkölcsi erények...az erkölcsileg jó cselekedetek gyümölcsei és csírái; minden emberi képességet felkészítenek arra, hogy közösségre léphessenek az isteni szeretettel.”19 „A bűntől megsebzett embernek nem könnyű megőriznie az erkölcsi egyensúlyt. A Krisztus által meghozott üdvösség ajándéka azonban megadja a szükséges kegyelmet, hogy kitartsunk az erényekre törekvésben. Ahhoz, hogy szeretni tudjuk a jót és tartózkodni tudjunk a rossztól, mindegyikünknek állandóan kémünk kell a világosság és az erő kegyelmét, élnünk kell a szentségekkel, együtt kell működnünk a Szentlélekkel és követnünk kell hívásait.”20 16 Pinckaers, S., Passions et vertu, Éd. Parole et Silence, 2009, 88-91. 17 Pinckaers, S., Plaidoyer pour la vertu, 330—334. Megjegyzendő, hogy ezt a gondolatot B. Häring hamarabb megfogalmazta, vő. Häring, B., La lói du Christ, DDB, Paris 1966, 1/296-299. 18 KEK 1803. 19 KEK 1804. 20 KEK 1811. TEOLÓGIA 2010/3-4 259
