Teológia - Hittudományi Folyóirat 44. (2010)
2010 / 3-4. szám - Tarjányi Zoltán: Servais Pinckaers jelentősége a modern morálteológiai látásmód formálásában
tisztét is betöltötte. Professzor emeritusként is e városban maradt, a nemzetközi domonkos kolostorban élt haláláig, 2008 áprilisáig. Aquinói Szent Tamás volt a modellje szellemi erőfeszítéseinek: úgy akarta a biblikus, patrisztikus, tanítóhivatali és kortárs forrásokat áttekinteni és felhasználni, ahogyan azt a Doctor Angelicus is megvalósította. Összesen 26 kötetet és több mint 300 cikket írt hosszú élete során. Elismerésekben is többször részesült: tagja volt a Katolikus Egyház Katekizmusa végleges szövegét meghatározó bizottságnak. A Veritatis Splendor enciklika előkészítő bizottságában is helyet kapott. 1989 és 2005 között a Nevelési Kongregáció konzultoraként ténykedett. 1992-1997 között a Nemzetközi Teológiai Bizottság tagja volt. 1990-ben a római Lateran Egyetem díszdoktorává avatta. Nyolcvanadik születésnapján, 2005-ben nemzetközi kollokviumot rendeztek a tiszteletére. A továbbiakban Pinckaers öt fontos munkája alapján igyekszem felvázolni morálteológiai látásmódját. Magyarul is olvasható alapvető művében, A keresztény erkölcsteológia forrásai-ban először áttekinti a morálteológia lehetséges definícióit, rámutatva a látásmódból következő értékekre és hiányosságokra. Négy optikában íródtak morális könyvek az elmúlt századokban.3 1. Az erkölcsteológia a teológia azon része, amely az emberi cselekedeteket, mint az erkölcsi törvény, ennek parancsai, és az ezek által meghatározott kötelezettségek alá vetetteket tanulmányozza a kinyilatkoztatás fényében. E megközelítés kulcsszavai: a törvény, mint Isten akarata, mely szabadságunkkal szemben követelményeket támaszt. A XVII. századtól fogva e koncepció jegyében születtek a morális könyvek. Jellemző elemük a kazuisztika, mivel főként a papképzésre szánták e kiadványokat. 2. Az erkölcsteológia a teológia azon része, amely azért tanulmányozza az emberi cselekedeteket, hogy megfelelésbe hozza őket az ész és Isten akarata által előírt kötelességekkel és normákkal. A központi fogalom ezen optikában a kötelesség (rokon a kötelezettséggel, de jobban utal az észre és a személyes lelkiismeretre). A törvény helyett ebben inkább a normát hangoztatják — kétségkívül Kant kategorikus imperatívusza a kiindulópont. 3. Az erkölcsteológia a teológia azon része, amely az emberi cselekedetek azért tanulmányozza, hogy az igazi boldogságra és az ember végső céljára irányítsa őket az erények által. E látásmódban az ember boldogságának, mint végső javának és céljának szerepe fontosabb a parancsoknál és a normáknál. E megközelítés nem csak Aquinóinál, hanem lényegében az egyházatyáknál is kimutatható: kifejezi az igazra és a jóra való eredendő emberi hajlamot, és az erényeknek adja a központi helyet az erkölcstanban, s a parancsokat és kötelezettségeket úgy értelmezi, mint amelyek az erények kialakulásának szolgálatában vannak. 4. Az erkölcsteológia a teológia azon része, amely azért tanulmányozza az emberi cselekedeteket, hogy az ember kibontakozását segítő értékekkel összhangba hozza őket. Ez a Max Scheler alapján a katolikus szerzők között is elterjedt értékfilozófia-nézet. E koncepcióban kevesebbszer foglalkoznak a bűnnel, mint az előbbiekben. Hogy magunk elé állítsuk Pinckaers gondolkodásmódját a morálteológiáról, nézzük az általa megadott definíciót: „Az erkölcsteológia a teológia azon része, amely az emberi cselekedeteket azért tanulmányozza, hogy Isten szeretetteljes látására mint az ember TARJÁNYI ZOLTÁN M Servais Pinckaers jelentősége a modern morálteológiai látásmód formálásában 3 Pinckaers, S., A keresztény erkölcsteológia forrásai (ford. Turgonyi Zoltán), Paulus Hungarus-Kairosz, Budapest 2001, 16-19. TEOLÓGIA 2010/3-4 256
