Teológia - Hittudományi Folyóirat 44. (2010)
2010 / 3-4. szám - Szuromi Szabolcs Anzelm: Az Eucharisztia bemutatására vonatkozó hatályos latin liturgikus fegyelem
SZUROMI SZABOLCS ANZELM ■ Az Eucharísztia bemutatására vonatkozó hatályos latin liturgikus fegyelem Konklúzió Az Eucharísztia bemutatására vonatkozó liturgikus előírások kiemelkednek az egyházfegyelmi normák közül, hiszen Jézus Krisztus utolsóvacsorai cselekményének hiteles és méltó megjelenítését szabályozzák. A legszentebb Eucharísztia ünneplésében éppen ezért egyedi módon nyilvánul meg az Egyház egységének teológiai természete, amely az Úr testének egységén és oszthatatlanságán alapul.95 96 A rubrikákban lefektetett általános és részletes alapelvek az Egyháznak a Krisztus által alapított Oltáriszentséghez és az Úr keresztáldozatához való hűséges ragaszkodását fejezik ki97, amely nem tűr csonkítást vagy profanizálást. Ahogy az utolsóvacsora cselekedete és Krisztus megváltó tette is egy, úgy az érvényesen bemutatott szentmiseáldozaton belül sem tudunk megkülönböztetni két különböző tartalmú formát. A latin egyház szentmise bemutatására vonatkozó hatályos fegyelmén belül sem két - a legfőbb egyházi hatóság által elismert - különböző rítusról van szó. A szentmise mindkét formája az Egyház állandó hitbeli meggyőződésén alapuló, évszázadokon keresztül kikristályosodott egyazon latin liturgikus hagyományt követi, így nem állíthatók egymással szemben sem hitelesség, sem méltóság szempontjából. A legfőbb egyházi hatóság ennek a latin liturgikus hagyománynak az alapján, ahogyan azt már korábbiakban is számos esetben megtette, újra normatív módon rendezte a szentmise bemutatásának a rendjét, melynek rendes formájaként a Missale Romanum (2002)-t jelölte meg, de meghagyta a lehetőségét az azonos hagyományhoz kötődő Missale Romanum (1962) használatának. Azok az elhajlások, amelyek az Eucharísztia megünneplése során különböző indokoktól vezetve, gyakran a kellő liturgikus ismeretek hiányából, máskor téves értelmezésből fakadnak, fájdalmasan megbontják a keresztény élet csúcsának és forrásának egységét, és egyaránt torzíthatják a latin szentmiseliturgia mindkét formáját. A krisztushívők sajátos és a hit törvényéhez kötődő hiteles lelkisége ellenben az Eucharísztia ünneplésének mindkét formájában az egész Egyházat gazdagítja. 95 Eisenhofer, L. - Lechner, J., The Liturgy of the Roman Rite, 301-302. 96 C. Doctr. Fid., Litt., Communionis notio (28 mai. 1992): AAS 85 (1993) 844—845, η. 11; vő. CIC Can. 899 - § 2. In eucharistica Synaxi populus Dei in unum convocatur, Episcopo aut, sub eius auctoritate, presbytero praeside, personam Christi gerente, atque omnes qui intersunt fideles, sive clerici sive laici, suo quisque modo pro ordinum et liturgicorum munerum diversitate, participando concurrunt. 97 Vő. Ratzinger, J., God is Near Us. The Eucharist, the Heart of Lfe, San Francisco, CA 2003, 64—66. 254 TEOLÓGIA 2010/3-4
