Teológia - Hittudományi Folyóirat 44. (2010)
2010 / 3-4. szám - Szuromi Szabolcs Anzelm: Az Eucharisztia bemutatására vonatkozó hatályos latin liturgikus fegyelem
SZUROMI SZABOLCS ANZELM Az Eucharisztia bemutatására vonatkozó hatályos latin liturgikus fegyelem kapcsolódnak IX. Piusz, X. Piusz, XL Piusz, XII. Piusz, és XXIII. János pápák intézkedése nyomán.77 A rubrikák befejező egységeként három ábra szemlélteti a Ritus servandus in celebratione Missae VII. 10 és IV. 4—5 pontjában szereplő füstölések módját.78 Mindebből kitűnik, hogy a régi misekönyv külön egységeket képező bevezető rubrikáival a jogalkotó a liturgikus év felépítésének és a szentmiseáldozat méltó — érvényes és megengedett — bemutatásának a lehető legrészletesebb tömör leírására törekedett. A Rubricae Breviarii et Missalis Romani különböző osztályú vasárnapokat különböztet meg. Az első osztályba tartoznak Advent, Nagyböjt, a Szenvedés vasárnapjai, Hús- vétvasárnap, Fehérvasárnap és Pünkösdvasárnap, valamint a húsvéti időszak vasárnapjai és Pünkösd nyolcadának vasárnapja (vö. r. 11), kiegészülve az adott templom titulusának és felszentelésének ünnepével. A második osztály öleli fel a liturgikus év többi vasárnapját (r. 12). A hét egyes napjairól szintén osztályokra bontva rendelkezik a jogalkotó, I—IV. osztályba sorolva azokat (rr. 21—27). A vigíliákról szóló ötödik fejezet három osztályról szól, melyek közül az elsőbe a Karácsonyhoz és Pünkösdhöz kötődő vigília tartozik (28-33). Az ünnepnapokról, továbbá az egyetemes, illetve az egyes területek, egyházmegyék és szerzetesintézmények saját kalendáriumáról részletes leírás olvasható a 35—61. rubrikákig. A legfőbb ünnepeket követő ún. nyolcadok közül kiemelkedik a kiváltságos nyolcadok két osztálya: az elsőt a Húsvét és a Pünkösd (r. 66), a másodikat a Karácsony képviseli (r. 67). Általános nyolcadok tartoznak az első, egyszerűek pedig a második osztályba sorolt ünnepekhez.79 A liturgikus év egyes időszakainak felsorolásánál látható (rr. 71—77), hogy a nagyböjti időn belül (tempus Quadragesimali) elkülönül a tempus Quadragesimae és a tempus Passionis (r. 74a-b). Mindezen túl külön rendelkezések olvashatók a Boldogságos Szüzmária szombati emléknapjairól (rr. 78-79); a litániákról (rr. 80-90); a liturgikus ünnepek osztályozásáról és egymáshoz való viszonyukról (rr. 91/1-28, 92—114); az imádságok záró formuláiról (rr. 115-116); végül a liturgikus színekről és a liturgikus ruhák használatáról (rr. 117-137). A színek között hagyományosan a fehér, a piros, a zöld, a lila és a fekete szerepel, de a helyi szokásra való tekintettel a püspöki konferencia más színek alkalmazását is engedélyezheti, a Szent Ritus Kongregáció jóváhagyásával (vö. r. 117), amely értelemszerűen jelenleg az Istentiszteleti és Szentségi Kongregáció kompetenciáját jelenti.80 Figyelemreméltó a Rubricae generales Missalis Romani VIII. fejezete (De diversis missae partibus, rr. 424-5 ΙΟ81) és a Ritus servandus in celebratione Missae,82 amely a mise különböző részei részletes leírásának van szentelve. Ha összevetjük a Missale Romanum (2002) Institution Generalis-ának II. (De structura missae eiusque elementis et partibus, rr. 27—9083) és IV. fejezetével (De diversis formis missam celebrandi, rr. 112-28784), láthatjuk, hogy mindkét misekönyv komoly hangsúlyt helyez 77 Pius IX (11 dec. 1846); Pius IX (9 ián. 1854); Pius X (29 aug. 1912); Pius XI (4 dec. 1932); Pius XI (2 feb. 1934); Pius XI (22 nov. 1934); Pius XI (12 mart. 1936); Pius XI (18 mai. 1936); Pius XI (3 oct. 1936); Pius XII (10 mart. 1941); Pius XII (12 ml. 1941); Iohannes XXIII (11 mart. 1960). 78 Missale Romanum (1962), lxxx—lxxxiii. 79 O’Connell, J., The Celebration of Mass. A Study of the Rubrics of the Roman Missal, Milwaukee 1947. 50. 80 Vö. Melli, R., La Congregazione del Culto Divino e della Disciplina dei Sacramenti, in BONNET, P.A. — GULLO, C. (a cura di), La Curia Romana nella Cost. Ap. «Pastor Bonus» (Sudi Giuridici XXI), Cittá dei Vaticano 1990, 269—280, különösen 273. 81 Missale Romanum (1962), xxx—xxxv. 82 Missale Romanum (1962), liv—lxv. 82 Missale Romanum (2002), 26—39. M Missale Romanum (2002), 44—66. 252 TEOLÓGIA 2010/3-4
