Teológia - Hittudományi Folyóirat 44. (2010)
2010 / 3-4. szám - Kránitz Mihály: Az új evangelizáció XVI. Benedek pápaságának súlypontja
KRANITZ MIHÁLY Az új evangelizáció XVI. Benedek pápaságának súlypontja szerűen is - a remény ajándékát hordozza, s ez mégis egy olyan feladat, hogy erről másoknak, akik valami miatt reménytelenül élnek, szóljanak saját reményükről, vagyis a hívő ember meggyőződéséről. XVI. Benedek ebben a körlevelében is idézi Péter apostol felszólítását, amely megjelenik az új evangelizációt előmozdító pápai tanácsot megalapító motu proprióban: „Legyetek mindig készen, hogy mindenkinek megfeleljetek, aki csak kérdezi, mi az alapja reményeteknek.”77 XVI. Benedek Caritas in veritate kezdetű harmadik körlevelében (2009), melyet joggal lehet nevezni szociális enciklikának, az ember teljes értékű fejlődéséről szól.78 Ez a legutóbbi írása az előző kettőtől eltérően címzettjeiben „minden jóakaratú emberhez” is szól. A pápa kifejti, hogy a szeretet egy olyan láthatatlan, de mégis valóságos erő, amely átalakítja nemcsak az embert, hanem magát a társadalmat is. Az egyháznak szava van a mai világhoz, népek és országok vezetőihez és a közéleti szereplőkhöz. A szeretet az egyház társadalmi tanításának királyi útja. XVI. Benedek szerint ezen az úton halad az új evangelizáció. Ez felelősséget és feladatot is jelent, de kibontja az Istennel és az emberrel való viszony valódi tartalmát. Ez az elv nem csupán szűk körben — baráti, családi kisközösségi kapcsolatokban — érvényes, hanem makroviszonyokban is, mégpedig a társadalmi, a gazdasági és a politikai kapcsolatok esetében is.79 XVI. Benedek pápa mindig hangsúlyozta a hit értelmességét, mely az embernek, s benne az európai polgároknak immár kétezer éve utat mutat egy földrész társadalmi és kulturális kibontakozásában is: „A kölcsönös belső közeledés, mely a bibliai hit és a görög gondolkodás filozófiai érdeklődése között történt, döntő jelentőségű nem csupán a vallások története, hanem az egyetemes történelem szempontjából is - olyan adat, mely ma bennünket is kötelez. E találkozást figyelembe véve nem meglepő, hogy a kereszténység keleti eredete és Keleten kibontakozott jelentős fejlődése ellenére végül a maga döntő történeti jelentőségét Európában találta meg. Ezt fordítva is kifejezhetjük: ez a találkozás, melyhez folytatólagosan még Róma .öröksége is kapcsolódott, teremtette meg Európát, és marad alapja annak, amit értelmesen Európának lehet nevezni.”80 „Nyugatot régóta fenyegeti az elfordulás értelmének alapvető kérdéseitől. De ezáltal igen nagy kárt szenvedne”— figyelmeztet a pápa.81 8. VALAMENNYI KERESZTÉNY SZÁMÁRA SÜRGETŐ AZ EURÓPAI EVANGELIZÁCIÓ 2001. április 22-én fogadta el az Európai Egyházak Konferenciája (KEK) és az Európai Püspöki Konferenciák Tanácsa (CCEE) azt az európai keresztények számára írt alapszöveget Strasbourgban, mely az Ökumenikus Charta nevet viseli, és a ma Európában élő keresztények számára irányelveket és kötelezettségeket fogalmaz meg.82 Az alkotmányszerű dokumentum valamennyi európai római katolikus, ortodox, protestáns, anglikán és ókatolikus egyházra, illetve szabadegyházi közösségekre kötelező érvényű. A páratlan 77 Spe salui, 1; lPét 3,15. 78 XVI. Benedek pápa, Caritas in veritate. Szeretet az igazságban kezdetű enciktika, SZÍT, Budapest 2009. 79 Caritas in veritate, 2. Lásd még: Koch, K., Die Gottesfiage in Gesellschaft und Kirche, in Die Gottesfrage heute (szerk. Augustin, G.), Herder, Freiburg 2009, 32—57. 80 XVI. Benedek pápa, Aki hisz, soha nincs egyedül, SZÍT, Budapest 2006, 56—57. 81 Uo. 63. 82 Vő. Kránitz, M., Az új Ökumenikus Charta, in Teológia (2001/3—4), 39—43. Az Ökumenikus Charta szövegét lásd: Theologiai Szemle (2001/3), 172-176, és a 2007-es imahét füzetében (MKPK-MEÖT kiadása), 47—55. 230 TEOLÓGIA 2010/3-4
