Teológia - Hittudományi Folyóirat 44. (2010)
2010 / 3-4. szám - Kuminetz Géza: Schütz Antal, a pedagógiatudós
KUMINETZ GÉZA Schütz Antal, a pedagógiatudós gógia: „Periklész kortársai hittek abban, hogy valamikor lehetséges lesz valakit tökéletesen jó és tökéletesen szép emberré nevelni; a rómaiak az erő, a testi és lelki erő teljességét tekintették a nevelés ideáljának. A zsidók pedagógiai eszménye: az istenfélő ember; a középkoré: a szent ember; a renaissance-é: az egyéni ember; a hitvitázások korszakáé: a felekezeti ember; a XVIII. századé: a felvilágosodott ember; korunké: a nemzeti ember. Világos, hogy ezek az eszmények nem zárják ki egymást valamennyien.”9 A XX. században volt olyan idő, mikor a kommunista embertípus volt az ideál, jelenleg a kozmopolita, fogyasztó tömegember az „ideál”. A katolikusok számára azonban mindig is a szent ember volt, és marad is az ideál. Szerzőnk világosan kimutatja, hogy a katolikus nevelés nem törli a pedagógia tudományának semmilyen immanens törvényét, hanem arra szervesen illeszkedik.1“ Itt termékeny feszültségben marad immanencia és transzcendencia, természet és kegyelem, test és lélek, anyag és szellem, ösztönös- és szellemi én, a nevelő és a nevelt generáció, egyén és közösség, szabadság és tekintély, engedelmesség és kreativitás. Ugyancsak rámutat a katolikum neveléseszményének teljességére,11 melynek alapja és eszménye maga Krisztus alakja, akinek személyisége mindenféle szempontból tökéletes, akit nem lehetett kitalálni, akivel ma is eleven kapcsolatba lehet és kell is kerülni. Felvillantja Krisztust, az ideális tanítót, nevelőt, akihez hasonlóvá kell lennie a katolikus tanítónak és nevelőnek, de maguknak a növendékeknek is.12 Megtanulni Krisztus lelkületét, azaz úgy érezni, gondolkodni, tevékenykedni, ahogy O érzett, gondolkodott, cselekedett. Krisztus tehát a pedagógia tudományának és gyakorlatának is be- teljesítője. Ez az egyetemes cél természetesen találkozik az egyén sajátos hajlamaival, temperamentumával, karakterével, nemzetiségi hovatartozásával, amit ez az eszmény nem töröl, hanem megnemesít. Ebből adódóan a nevelői hivatás igen közel áll a papi hivatáshoz, és ezért a tanítókat, nevelőket hasonló módon kell kiképezni, mint a papokat. Helyesen adja meg a tanítói hivatás kritériumait, hiszen a nevelő leginkább a személyiségével, egyéniségének sugalmazó erejével nevel,13 és hogy az egész embert neveljük, akkor is ha épp egy-egy képességét fejlesztjük. A nevelés tulajdonképpeni célja az erkölcsi állapot létrehozása (keresztény humánum), vagyis a felnőtt, az érett személyiség kialakítása,14 melyhez a nevelőn túl kell a nevelendő szólíthatósága, a környezet ezt segítő hatása. Olyan ember, aki felelős, konstruktív életvezetésű, azaz léte és tevékenysége szociálisan értékes és egyénileg is eredményes.15 Kimutatja azt is - főleg a pedagógiatörténeti részben -, hogy miképp jutott el a keresztény nevelés az egész társadalom áthatásához, illetve hogy miként bontotta és rontotta meg ezt a teljeset a reneszánsz, a felvilágosodás, a politikum.16 Schütz tudja, hogy az eszmék sohasem érvényesülnek a társadalomban vegytisztán, s hogy az eszmék társadalmi méretű megvalósításába mindig belekerül valami erőszakos elem. 9 Vö. Az ancillo, ancillor ige szemben a servus, servitus szavakkal szeretetteljes szolgálatot, alázatos odaadást, örömteli munkálkodás t j elez. 10 Schützöt nem csak felkészültségében, de pedagógiai szakmai felfogásában is jellemzi az ún. interdiszciplináris szemléletmód, Vö. Németh András szerkesztői előszavát, in Krön, F., W., Pedagógia, Budapest 2000, 11. " Vö. Noszlopi, L., Világnézetek lélektana, Budapest 1937, 12. 12 Vö. Uo. 8. 13 Vö. Fináczy, E., Eszmények és valóságok, in Fináczy, E., Világnézet és nevelés. Tanulmányok (Filozófiai Könyvtár 8, szerk. Komis, Gy.), Budapest 1925, 6. 14 Egy kortársa, a szintén neves pedagógiatudós, Huszár Győző, ugyancsak feltette a kérdést: Van-e keresztény neveléstan? Vö. Huszár, Gy., Van-e keresztény neveléstan? Szerző kiadása 1937. 15 Ez az az integrális nevelés, amelyre a II. Vatikáni Zsinat céloz a Gravissimum educationis kezdetű nevelésről szóló nyilatkozatában. 16 Krisztus azért volt eszményi nevelő, mert tanított, példát adott, orvosolt és magát értünk áldozatul adta. 204 TEOLÓGIA 2010/3-4
