Teológia - Hittudományi Folyóirat 44. (2010)
2010 / 3-4. szám - Kuminetz Géza: Schütz Antal, a pedagógiatudós
Schütz Antal, a pedagógiatudós m KUMINETZ GÉZA 2) Talán ezért is beszéltettük oly hosszan az előző részben. Problémalátása, megoldási vázlatai ma sem tűrnek felülírást, mivel élvezik a kettős ellenőrzés megerősítését: kiállják mind az eszmények, mind pedig a tapasztalat próbáját.4 Ugyancsak nem vét az egyes tudományterületek helyesen értett autonómiájának elve ellen. Amint van theologia perennis, philosophia perennis, ugyanúgy kell lennie paedagogia perennisnek is, s mindez azért, mert van maradandó emberi természet, mely megismerési, strukturális és működési elv is egyszerre. Az már természetesen más kérdés, hogy az egyes korokban milyen erre a maradandó természetre a hétköznapi és a tudós rálátás A bölcselet a bölcsesség szolgálója, a bölcsesség a teológia szolgálója, a kánonjog az egyház szolgálója, a pedagógia pedig az emberi és keresztény élet szolgálója akar lenni, az ancilla szó értelmében.5 3) A mü felépítése logikus, szinte mindegyik fejezet olvasható önállóan, tartalmazza az ember nevelésének és oktatásának, képességei gondozásának minden faját. így az értelem, az akarat, a szív és a kéz szavakkal jelzett képességfajokat. Munkája, minként A bölcselet elemei című müve, alapvetés, szerves ki- és betekintés akar lenni a pedagógia tudományába. Mesterien forgatja a pedagógia filozófiai és szakprincípiumait. Hol egyikből következtet, hol a másik előfeltételére utal. A bölcselet megalapoz, megvilágít, a szakmai elvek mintegy kibontják annak tartalmát. Kiváló dialektikusnak bizonyul. • 4) Helyesen mutat rá tehát a pedagógia tudományának egyik sajátosságára, hogy fokozottan függ a bölcselettől, világnézettől, illetve sok más tudománytól.6 A világnézet ugyanis „nem csupán azt nézi, ami van, hanem értékel is. Nem pusztán leír és megért, hanem felszólít állásfoglalásra és cselekvésre is. [...] A világnézet nemcsak az a valami, amit látunk, hanem maga a szem is, ami lát; nem pusztán tudás, hanem meggyőződés is, vagyis állásfoglalás. Nemcsak képet, megismerést ad a világról, hanem a megismerő személynek, a világot szemlélő embernek szeretetét, hitét, bizalmát, illetőleg elutasítását, gyűlöletét, tagadását is tartalmazza.”7 A személyes elem tehát szükségképpeni része a világnézetnek, vagy jelen esetben szinonimájaként használt vallásnak. Ez a személyes elem „a világnézet ereje és értéke, de gyengesége és veszedelme is lehet. A világnézetet ugyanis az egész ember, a teljes személy alakítja. Nem csupán az igazság akarása, hanem az érdek, a hatalomra és érvényesülésre törekvő akarat is alakítja azt. Az igazságigény a világnézetben ezért gyakran a legalacsonyabbra száll alá, és a rossz értelemben vett alanyiság állandósul benne.”8 Ezért egyetlen tudomány sem tud teljesen elszakadni a metafizikai alaptól, vagyis semleges, értékmentes tudomány nem létezik, mivel ellentmondás. A századok során nagy vonalakban az alábbi embereszmények szolgálatában állt a peda4 Vö. NÉMETH, A., A magyar pedagógia tudománytörténete, Budapest 2005, 332. 5 Vö. Belon, G., Schütz Antal, a tanár, in Deum docuit. Schütz Antal a hittudós (szerk. Előd, I.), Budapest 1982, 81. 6 Ebben a megállapításában a kortárs frenológus, Salgó Sándor, csak megerősíteni tudja Vö. Salgó, S., Önismeret - emberismeret. Új gyakorlati jellem- és képességtan. Frenológia (Pentagramma Könyvek), Szeged 2001, 66—77. 7 Vö. Soczó, F., Schütz Antal, a filozófus, in ELŐD, I. (szerk.), Deum docuit. Schütz Antal a hittudós, Budapest 1982, 56. 8 Ahogyan Kron fogalmaz, a szellemtudományos és a társadalomtudományi, illetve empirikus orientációjú gondolkodási tradícióhoz csatlakozhat a ma nevelésteoretikusa. Vö. Krön, F., W., Pedagógia, Budapest 2000, 30—31. Schütz műve mindezen tradícióból merít. Ez azt is jelenti, hogy a pedagógiakutatás és elméletalkotás ma nevezett mindhárom területén otthonosan mozog és kölcsönös interdependenciájukat vallja. így 1) a társadalmi befolyásoló tényezők által irányított szociális cselekvés makroszociális szintjét, 2) az interperszonális kölcsönhatások mikroszociális szintjét és 3) a cselekvő szubjketumban vagy individuumban kialakuló szabálytudat intraperszo- nális szintjét. Vö. Krön, F, W., Pedagógia, Budapest 2000, 37. Sőt, az is állíthatjuk, hogy Schütz pedagógiai alapvetése egyesíti, de nem olvasztja össze a főbb pedagógiaelméleti irányzatok helyes megállapításait. Kron szerint ezek az elméletek hat irányzatba csoportosíthatók: 1) normatív, 2) szellemtudományos, 3) empirikus, 4) kritikai- racionalista, 5) kritikai-történeti és 6) materialista teóriák. Vö. Kron, F., W., Pedagógia, Budapest 2000, 42-44. TEOLÓGIA 2010/3-4 203
