Teológia - Hittudományi Folyóirat 44. (2010)

2010 / 1-2. szám - Gál Péter: Jézus Krisztus a mi megszabadítónk a személyes gonosz hatalmából

GÁL PÉTER jjf Jézus Krisztus a mi megszabadítónk JL| a személyes gonosz hatalmától Lehet - e beszélni a megváltás müvén belül olyan szabadításáról, amely a gonosz hata­lomtól váltotta meg az embert?1 Egy krisztusközpontú megváltástanban természetes, hogy Jézus Krisztusból indu­lunk ki. Ha elfogadjuk, hogy .magától Istentől indul ki minden üdvözítő kezdeményezés”,2 és azt állítjuk, hogy keresnünk kell Krisztusnak mindent fölülmúló ,Jönséges ismere­tét” (Fii 3, 8), mert ő a kinyilatkoztatás teljessége, ő az „üdvösség Közvetítője” és a „min- denség célja”,3 akkor az ő tekintélye a legfontosabb. Ha az Újszövetség által ábrázolt Jé­zust Isten megtestesült Fiának és feltámadott Megváltónak tartjuk (mely nélkül nem lehet keresztény hitről szó), akkor találnunk kell olyan pontot az Újszövetség által köz­vetített életében, személyiségében, amely biztos pontnak számít, és megfelel az előbbi megnevezéseknek, azaz hiteles alapként vehető. De akkor erre a pontra építhetünk is, és azt a továbbiakban nem vonhatjuk kétségbe. így jutunk el, mivel szükséges, nemcsak a húsvéti hitben értelmező ősegyház Krisztusához, hanem a feltámadás előtti Krisztus — je­lenség figyelembevételéhez is. B. Sesboüé Jézus húsvét előtti öntudatát elemezve elvezet minket a következtetéshez, hogy vannak elfogadott mozzanatok a feltámadás előtti Jézus - képen belül, amelyekben különleges öntudatáról árulkodó hiteles, sajátjának tekinthe­tő szavak, megnyilvánulások szerepelnek.4 Ezek közé tartozik a pusztai megkísértés - történetek alapját képező anyag: olyan irányultságai, összefüggései vannak, amelyeket nem lehetett a húsvét utáni közösségnek kitalálni. A leglényegesebb szempontot a témá­ban Puskás Attila így foglalja össze: „...a megkísértés-történet alapproblémája és mondanivaló­ja, a dicsőséges Messiás kérdése, nem az apostolok és az ősegyház hallgatóságának problémája, akik a feltámadt Úr Jézus dicsőséges eljövetelére várnak, hanem Jézus hallgatóié (nép vezetői, ta­nítványok, nép) húsvét előtt. Nagy valószínűséggel állíthatjuk tehát, hogy a megkísértés története lényegi magját tekintve Jézus sátánnal vívott küzdelmének tapasztalatára és elbeszélésére megy vissza. ”5 Ide tartoznak a Beelzebul-vád körül rögzített jézusi megnyilatkozások. Ebben 1 Ez a kérdés összefüggésben áll azzal a bonyolult kérdéskörrel, amely a gonoszságnak, a rossznak a létével és minő­ségével foglalkozik. Most azonban nem térünk ki e széles problematikára, hanem kitűzzük a mindenféle gonosz­sággal kapcsolatos válasz alapvető kiindulópontjául a Názáreti Jézus megváltói müvének egyfajta szemléletét. 2 Rahner, K., A hit alapjai, SZÍT, Budapest 1983, 303. 3 A Szentírás és a krisztológia, A NEMZETKÖZI TEOLÓGIAI Bizottság Dokumentuma, SZÍT, Budapest 1998, 48-49. 4 Vö. Sesboüé, B., Krisztus pedagógiája, Az alapvető krisztológia elemei, Vigilia, Budapest 1997, 163-166. 5 Puskás, A., A teremtés teológiája, SZÍT, Budapest 2006, 79. TEOLÓGIA 2010/1-2 * XUV (2010) 1-14 1

Next

/
Oldalképek
Tartalom