Teológia - Hittudományi Folyóirat 44. (2010)
2010 / 3-4. szám - Puskás Attila: Schütz Antal, a dogmatikus
Schütz Antat, a dogmatikus PUSKAS ATTILA szorosabb kapcsolat kiépítése E. Przywara és K. Adam munkássága révén. A teológiának részt kell vállalnia a belső misszióban is: a család, házasság, iskola, gazdaság, közélet, politika keresztény szellemmel való átitatásában. További feladatai a hittudománynak: a „potentia oboedientiális” teológiájának kidolgozása, a hitanalízis megújítása, a liturgia teológiájának kiépítése, az evolucionista természettudományos világnézettel való szembenézés, a naturalizmussal szembeni apológia, a kontroverzia korszaka után hídverés a protestantizmus felé, nyitás a világi tudományok felé, a karakterológiai, fenomenológiai, szellemtörténeti stb. módszerek szempontjainak hasznosítása a teológiában, az Egyház misztikái eszméjének, az egyetemes papság gondolatának és a valláserkölcsi magatartás érzelmi mozzanatainak a kimunkálása. Megjegyzi: mindezeken a területeken vannak már biztató kezdeményezések és eredmények. Schütz értékelése szerint, a katolikus teológia fellendülése a 1830-as években indult el. Főbb tényezői és szereplői a következők: a katolikus tübingeni iskola (Drey, Möhler, Klee, Kuhn, Staudenmaier), Newmann, a szeplőtelen fogantatás dogmájának kihirdetése, az I. Vatikáni zsinat dogmatikus határozatai, XIII. Leo Aeternis patris encik- likája és a Mercier bíboros által alapított leuveni filozófiai intézet, melyek a Szent Ta- más-i filozófia és teológia újrafelfedezésének és elmélyítésének motoijai. A piarista hittudós végső konklúziója szerint a hittudomány egy évszázada emelkedő fázisban van, de még nem érte el csúcspontját. A kedvező történelmi konstelláció, az egyházi élet fellendülése, a teológiai munka megújulása és kétségtelen eredményei dacára a tetőpont még várat magára. Ennek jele, hogy még nem született meg a nagy spekulatív szintézis, hiányzik az azt megalkotó szintetizáló teológus. Schütz erről így ír: „Elég most arra eszmélnünk, hogy az általános teológiai köztudat szerint nincs ennek a kornak olyan kiemelkedő nagy teológusa, ki a hit igazságait és tényeit egész teqedelmükben a mai kor biztosított ismereteivel, problematikájának és módszereinek biztos asszimilálásával a tel- jesedettség nagy szintézisébe foglalná, aki megírta volna a ma Summa theologica-ját.”'3 A piarista hittudós szerint a korszak nagy dogmatikai Summájának megalkotásához legközelebb a 19. század legnagyobb dogmatikusa, a kiváló spekulatív tehetségű, biztos teológiai látású, organikus rendszert kidolgozó Matthias-Joseph Scheeben jutott. Mégsem került ki kezéből a nagy szintézis főként annak okán, hogy hiányzik nála a kellő számvetés a bölcseleti, vallástörténeti, pszichológiai és etikai problémakörökkel, valamint az eredeti nyelvi alakító erő.35 36 Tehetsége és fölkészültsége alapján nagy szintézisalkotó lehetett volna Newmann, Schell vagy Rosmini, de különböző okoknál fogva végül egyik sem lett azzá. Schütz úgy látja korának teológiáját, hogy abban még a történeti, kritikai és rendszerező tendencia uralkodik. A Szent Tamáshoz való visszatérés termett ugyan tartalmas összefoglalásokat, „a voltaképpeni alkotó spekulatív munka azonban Scheebe- nen túl nem jutott; sőt Scheebenig sem; kivéve egy-egy nem éppen központi kérdést, minő a szentmise áldozati valósága, a szentségek hatékonysági módja. ... Bizonyos, hogy a mai spekulatív teológia még váqa Nagy Albertjét, sőt részben Aristotelesét, s csak azután merheti remélni Szent Tamását.”37 A piarista hittudós ez utóbbi megjegyzésével azt a meggyőződését fejezi ki, hogy az alkotó spekulatív teológia megújulása előfeltételezi a szaktudományok eredményeit is figyelembe vevő megújított bölcselet kiépítését. Korszerű teológiai szintézis nem lehetséges korszerű és a teológia számára hasznosítható 35 Schütz, A., A hittudomány jelen fázisa és föladatai, 154. 36 Uo. Vö. még Schütz, A., Az újabb idők legnagyobb hittudósa, in Őrség, 175—188, itt: 187. 37 Schütz, A., A hittudomány jelen fázisa és föladatai, 166. TEOLÓGIA 2010/3-4 187
