Teológia - Hittudományi Folyóirat 44. (2010)
2010 / 3-4. szám - Puskás Attila: Schütz Antal, a dogmatikus
Schütz Antal, a dogmatikus m PUSKAS ATTILA kiemelését és a misztika dogmatikai megalapozását.29 A szenteket szívesen állítja az analógia legfelső fokaként példának Krisztusban a személyi egység értelmi megközelítéséhez. Ahogy az ő esetükben az isteni kegyelmi cselekvés nem elnyomta, hanem éppen kiteljesítette emberségüket és személyiségüket, úgy az Üdvözítőben sem csökkenti az isteni személy az emberi élet intenzitását, hanem kiteljesíti, sőt az emberi életkörnek is személyszerü jelleget ad.30 Azt sem tekinthetjük véletlennek, hogy éppen Schütz Antal kezdeményezésére és az ő szerkesztésében készült el a Szentek élete négy kötete, melyben a tudós és kifejezetten misztikus szentek életét ő maga írta meg.31 Azt is tudjuk, hogy a piarista hittudós élete utolsó évtizedében tervezte egy „theologia symbolica”, egy szimbolikus teológia összeállítását, mely a misztikusok írásaiból és a világirodalom alkotásaiból tartalmazott volna válogatást.32 Ennek célja az lett volna, hogy a misztikus tapasztalat és a műalkotások világa felől világítsa meg analógiák, előképek és szimbólumok segítségével a hitigazságok tartalmát. A theologia cordis et mystica fontossága iránti érzékenységéről tanúskodik a kéziratban megmaradt és még kiadásra váró Ad Deum in Deo című, felnőtt keresztényeknek szánt, a piarista hittudós által összeállított imakönyv is. Hittudomány és misztika, az értelmet megragadó igazság és az érzelmi életet mozgósító képi megfogalmazás, módszeres reflexió és kegyelmi tapasztalat poláris egyensúlya ez az életmű egészében. Természetesen, Schütznél megvannak a misztikus-tapasztalati teológia felértékelésének a dogmatikai alapjai. Az általa a 19. század legnagyobb hittudósának tartott J. M. Scheeben nyomán haladva, a piarista teológus is vallja a természetes és a ter- mészetfölötti rend legszorosabb egységét, mely lehetővé teszi a természetfölötti valóságoknak nemcsak a hitét, hanem a tapasztalatát is, az isteni valóság megtapasztalását a hitben. A kérügmatikus és misztikus teológia vonásai mellett Schütz Antal dogmatikájában megjelenik a doxológiai teológia stílusjegye is, sőt nemcsak megjelenik, hanem átitatja egész dogmatikai rendszerét. Átsüt rajta, hogy szerzője Isten Országának munkása, aki Isten igazságának szolgálatába állítva minden erejét és tehetségét, Urát dicsőíti munkájával. A fegyelmezett gondolatmenetek, a szigorú érvelések, az értelmi erőfeszítések, a szabatos meghatározások rendszere mind egy célt szolgálnak: hívják az olvasót Isten dicséretére, aki az Igazság és az Élet. A korábbi teológiai kézikönyvekhez képest élettel telítettnek érzékelték a kortárs olvasók a Schütz-féle Dogmatikát, melynek 2. kiadásakor így fogalmazott az egyik recenzens: „Valami csodálatosan meleg, bensőséges és áhítatos szellem fuvalma járja át ezt a dogmatikát. Aki olvassa, érzi az emmauszi tanítványokkal, hogy ’geijedez a szíve’. Az Úr Krisztus Lelke hatja át, aki szellem és élet. Valósággal theologia mentis et cordis, melyben a Logosz és Pneuma szép harmóniában érvényesülnek egymás mellett.”33 Ez az értékelés hatványozottan igaz a piarista hittudós előadásaira, az Isten Országa sorozat köteteire. Ahogy az Egyház dogmáinak rendszere, úgy Schütz Antal teológiai stílusa is a poláris egyensúly jegyét viseli magán, s így tőről metszett dogmatikai stílus: a kérügma, doxológia és misztika hármassága által jellemzett theologia cordis és a módszeres, rendszerező reflexió által meghatározott theologia mentis tudatosan keresett egyensúlya. 29 Uo. 254. 50 Schütz, A., Krisztus, SZÍT, Budapest 1940, 84—85. 31 Schütz, A., Életem, 259-260. 32 Lásd: Koncz, L., A hittanító korszerű műveltsége, in Teológia XXI (1987/1), 7—12, itt: 12. 33 Sebes, F., Schütz Antal dr. - Dogmatika, in Katolikus Szemle (1922), X; Idézi Koncz, L., Schütz Antal, a dogmatikus, 9. TEOLÓGIA 2010/3-4 185
