Teológia - Hittudományi Folyóirat 44. (2010)
2010 / 1-2. szám - KÖNYVSZEMLE - Szuromi Szabolcs Anzelm: Raad, E. (dir): Systeme juridiques canonique et rapports entre les ordonnancements juridique
KÖNYVSZEMLE II meghozó hitvalló egyház lényegéhez, mely egyedül Jézus Krisztus uralmát, a neki való hitbeli engedelmességet kéri a keresztényektől, hogy az egyháznak tudatos és eleven tagjai legyenek. Fekete Károly írásában az egyháztörténetileg, teológiailag és lelkipásztori szinten is maradandó Barmeni Nyilatkozat szakavatott értelmezésében mélyülhetünk el, mely ösztönzően hat a mai kor keresztényei számára is, hogy a teológia és az élet harmóniáját akár áldozatok árán is megvalósítsák, teljesítve keresztényi küldetésüket a világban. A tanulmánykötet egy „Magyar Hitvallással” zárul, amely a Barmeni Nyilatkozat szellemében született, és amelyet Ritoók Zsigmond fordított németre, s eljutott az Egyházak Világtanácsa Központi Bizottságának 1956. július 28-augusztus 4. között Galyatetőn tartott ülésének résztvevőihez is. Hivatalosan 1989-ben jelent meg a korábban „Hitvalló egyház Magyarországon” címen terjesztett nyilatkozat. A barmeni és a magyar nyilatkozat így együtt a mindig is szükséges keresztény helytállásról tesz tanúságot. Kránitz Mihály hí RAAD, E. (dir): Systeme juridiques canonique et rapports entre les ordonnancements juridique (XII Congrés International de Droit Canonique, 20—25 septembre 2004, Adma [Libán]), Publication Université La Sagesse, Beyrouth 2008. pp. 895 Hosszú várakozás után 2008-ban látott napvilágot Elie Raad szerkesztésében a Nemzetközi Kánonjogi Társaság (Consociatio internationalis studio iuns canonici promovendo) XII. Világkongresszusának kongresszusi kötete. A Libanoni Katolikus Egyetem (Université La Sagessé) Kánonjogi Fakultása által 2004. szeptember 20—25-ig megrendezett világkongresszus a Sistema giuridico canonico e raporti interordinamentali címet viselte. A konferenciát köszöntötte Mar Nasrallah Boutros Sfeir bíboros, Antióchia és egész Kelet pátriárkája; Paul Matar, bejrúti érsek; Cesare Mirabelli professzor, a Nemzetközi Kánonjogi Társaság elnöke; és Elie Raad az Université La Sagesse Kánonjogi Karának dékánja. A kongresszusi kötet a köszöntők ismertetése után az egyes szessziók sorrendjében tárgyalja a konferencián elhangzott előadásokat (29-890), melyek szövegét a témához kapcsolódó rövid tanulmányok (vö. communicationes) követik (595-890). A hét szesz- szió anyaga több szempontból — a kánonjog egyes részterületeinek megközelítésében - világítja meg a konferencia központi témáját. Az interrituális kérdéseknek szentelt első szesszió előadásait (Appartenance et interritualité) Erdő Péter bíboros, Esztergom-budapes- ti érsek tanulmánya vezeti be (Questioni interordinamentali tra la chiesa latina e le chiese catto- liche orientali, 29—36). Ezt követi Gianfranco Ghirlanda, a Pontificia Universitá Gregori- ana rektorának „Populus Dei universus” et „populi Dei portiones” címmel elmondott elemzése (37—90), mely az egyetemes és a részegyház kapcsolatát vizsgálja, különös tekintettel a sajátjogú egyházakra. Ugyanennek a témának szentelt figyelmet Cyril Vasil professzor, a Pontificio Istituto Orientale rektora is (91-109). A személyi és területi elv érvényesülésének és kérdéseinek felvázolására Onorato Bucci professzor vállalkozott (111-181), a kérdés libanoni tapasztalatait pedig Béchara Ra'i mutatta be (183—195). A második szesszió az egyházon belüli kormányzati struktúráknak volt szentelve (Structures de gouvernement, 197—265), melyen belül kapott helyet többek között Helmuth 150 TEOLÓGIA 2010/1-2
