Teológia - Hittudományi Folyóirat 44. (2010)
2010 / 1-2. szám - Rózsa Huba: A Zsolt 2 és 110 krisztológiai értelmezése (I. rész)
A Zsolt 2 és 110 krisztológi'ai értelmezése -1. rész m RÓZSA HUBA Különösen jelentős Lukács számára Jézus szenvedése és halála, mely a tanítványok sorsában mintegy megismétlődik. Az evangélium úgy ábrázolja Jézus szenvedését, halálát és feltámadását, mintegy mártír sorsát, az ártatlanul elítélt igaz szenvedését és feltámadását.68 Ezzel Jézus előképül szolgál a későbbi keresztény mártírok sorsára is. István diakónus mártírhalálának leírására Jézus elítélése és halála adja a példát. Jézus és István bírái előtt látja a megnyílt eget és Jézust, Isten jobbján (ApCsel 7,56 — Lk 22,69); István Jézusnak ajánlja lelkét, Jézus is így tesz a kereszten, az Atya kezébe letéve lelkét (ApCsel 7,56 — Lk 23,46); István és Jézus megbocsát ellenségeinek halála előtt (ApCsel 7,60 — Lk 23,34).69 Lukács ilyen irányú felfogásának hátterében kell vizsgálnunk a Zsolt 2,1-2 alkalmazását az ApCsel 4,25—26-ban, ahol a Péter és János elleni üldözést Jézus szenvedésének tükrében értelmezi. Az imádkozó egyház a Péter és János elleni üldözésben Jézus szenvedésének a folytatását látja.70 A zsoltár idézetét tartalmazó szövegegység (ApCsel 4,23-31) lezáija a béna koldus Péter és János általi meggyógyítását, és azt követően Péter főtanács előtti beszédét, valamint Péter és János megfenyegetését a főtanács által. Péter és János a megfenyegetés (ApCsel 4,18—21) és elbocsátás után visszatértek a hívek közösségéhez és elmondták a történteket (ApCsel 4,23), mire az egész közösség Istenhez, a teremtőhöz imádkozik, aki egyben a történelem ura is, és kezében van az emberek sorsa (ApCsel 4,24). Ezután Dávidra hivatkozva a Zsolt 2,1—2 verseket a Septuaginta szövegét szó szerint idézik (ApCsel 4, 25b.26)71: „Ennek hallatára egy szívvel-lélekkel Istenhez emelték szavukat: — Uram, te alkottad az eget, a földet, a tengert és mindent, ami bennük van. (25. vers) Szolgádnak, atyánknak Dávidnak szájával ezt mondtad a Szentlélek által: Miért háborognak a nemzetek, a népek miért kovácsolnak hiú terveket? (26. vers) A föld királyai fölkeltek, és a fejedelmei összegyűltek az Úr és az ö Fölkentje ellen. ” Az idézett zsoltárt az ApCsel 4,27-28 versekben a hívek értelmezik. Itt már nem az imádság folytatódik, hanem a zsoltár értelmezése.72 A közösség a Zsolt 2,1-2 szavait Jézus szenvedéstörténetére alkalmazza: „Mert valóban összegyűltek ebben a városban Heródes és Poncius Pilátus a pogányokkal és Izrael népével fölkent, szent szolgád, Jézus ellen, hogy végrehajtsák azt, amit hatalmad és akaratod előre elhatározott.” A 27. vers elején a „valóban” (ap’alétheias) kifejezés vezeti be a zsoltár Jézus szenvedésére való értelmezését. Akik összegyűltek (sünéhtésan 26—27. vers), nem más, mint Pilátus, aki a fejedelmeket képviseli (hói arkhontes 26-27. vers) a római katonákkal, akik a nemzetek képviselői (ethné 25-27. vers), és Heródes mint a föld királyainak képviselője (hói basileis tés gés 26-27. vers) a zsidó néppel a népek képviseletében (laoi 25-27. vers). A zsoltárban szereplő Fel68 Vanhoye, A., Structure et théologie des récits de la Passion dans les évangiles synoptiques, in NRT (2/1967), 135-163; 138—139, német nyelven: Struktur und Theologie der Passionsberichte, in den synoptischen Evangelien, in Redaktion und Theologie des Passionsberichtes nach den Synoptikern (szerk. Limbeck, M.) (WdF 481), Darmstadt 1984, 226-261. 69 Vanhoye, A., Structure, 160—161; Rigaux, B., Témoignage de I' évangile de Luc, Paris 1970,295-296. 7U Wickenhauser, A., Die Apostelgeschichte, Regensburg 1964, 67; Schneider, G., Die Apostelgeschichte I, Freiburg i. Bg 1980, 359. 71 A 25a vers: „...aki a mi atyánk, a Szentlélek által, Dávid a te szolgád ajka által mondotta” - a görög szöveg szó szerinti fordítása szövegkritikai problémákat vet fel. A 25a ven szövege megromlott, és sok szövegvariánssal rendelkezik. Az elfogadott szöveg, noha grammatikailag nehézkes, a legrégibb szövegtanukra megy vissza. Mindegyik variáns tartalmazza a Dávidra és a Szentiélekre való hivatkozás tényét, ezért a szövegkritikai kérdésekkel részletesen nem foglalkozunk tovább. 72 CONZELMANN, H., Die Apostolgeschichte, Tübingen 19722, 43. TEOLÓGIA 2010/1-2 129
