Teológia - Hittudományi Folyóirat 44. (2010)
2010 / 1-2. szám - Rózsa Huba: A Zsolt 2 és 110 krisztológiai értelmezése (I. rész)
RÓZSA HUBA ■ ból merített. A biblikus kutatás megegyezik abban, hogy az Apostolok Cselekedeteiben található beszédek formájukban és értelmezésükben Lukács irodalmi tevékenységének eredményei.19 Joggal feltételezhető azonban, hogy a beszédekben ősibb kérügmatikus formulákat és struktúrákat, fenségcímeket vett át, és a missziós igehirdetés kialakult formája mintául szolgált számára.20 Pál a Róm l,(3-)4-ben található ősi krisztológiai formulát már készen vett át és a Római-levélben egy új összefüggésbe helyezte.21 Az Apostolok Cselekedeteinek beszédei és Róm 1,(3-)4 alapjául szolgáló hagyomány további közös jellegzetessége az a szemléletmód, hogy a Messiás várása a Dávid királynak tett ígéretekhez kapcsolódik. A Messiás-király Dávid leszármazottja. Ezért állandó visszatérő motívum Jézus dávidi leszármazottságának (ApCsel 13,23; Róm 1,4), valamint a Dávid és Jézus közötti jogfolytonosságnak a hangsúlyozása (ApCsel 2,25-34; 13,23.33—37). Jézus messiási mivoltát a Dávidnak tett Nátán-ígéretek beteljesedésében találják (2Sám 7,12k), s így Jézusnak mint Messiás-királynak birtokolnia kell az ezekben az ígéretekben tartalmazott örök uralmat. A megígért messiási uralomba való bevezetését pedigjézus feltámadásában látják. A dávidi messiási hagyományra támaszkodva vált lehetővé, hogy az ősegyház - jelen esetben Péter és Pál beszédei (ApCsel 2,33, 36; 13,33) és a Róm 1,(3—)4 - a feltámadás ilyen irányú értelmezését a Zsolt 2 és 110 segítségével fejtse ki.22 Mindkét zsoltár hátterében (Zsolt 2,7; ApCsel 13,3 - Zsolt 110,1; ApCsel 2,34k), ha bizonyos értelmezési árnyalatokkal is, Jézus Isten által való feltámasztása és felmagasztalása úgy mutatkozik meg, mint a Messiás-királynak világ feletti eszkatologikus-messiási uralmába való beiktatása, intronizációja. A két messiási zsoltár jövendölésének beteljesedése szintén a feltámadásban valósul meg. így Isten Jézus feltámasztásában tesz tanúságot Jézus Messiáskirály mivoltáról.23 A Zsolt 2,7 versének kijelentése - „Az én Fiam vagy, én ma szültelek” - a Jézus fel- támasztására vonatkozó alkalmazásában abban teljesedik be, hogy Isten őt Fiának deklarálja. Ezzel az alkalmazással azonban a zsoltár új értelmet nyer, vagyis kizárólagosan a feltámadt és felmagasztalt Krisztust a Messiáskirályt jelöli, akit Isten Fiának jelentett ki, és a világ feletti uralomba intronizált. A továbbiakban az így vázolt evangéliumi hagyomány hátterében vizsgáljuk a Zsolt 2,7 újszövetségi krisztológiai alkalmazását. Az Apostol beszéde (ApCsel 13,16—41) jelen formájában világosan felépített, s struktúrájában megegyezik az Apostolok Cselekedetei többi nagy beszédeivel (Péter: 2,14-36. 38-39; 3,11-26; 10,34-43). Ezek a beszédek egy rövid, a helyzetnek megfelelő bevezetéssel kezdődnek, majd utána következnek a főrészek: 1. A Krisztusról szóló igehirdetés (kérügma), Jézus élete, szenvedése, halála, feltámadása és megdicsőülése; 2. az Ószövetségből vett bizonyíték Jézus szenvedésének és feltámadásának igazolására, a róla szóló örömhír egyetemességével együtt. Ennek a résznek a célja a szenvedés és feltámadás helyes teológiai jelentésének megalapozása. Az ószövetségi bizonyítás három irányba halad: A Zsolt 2 és 110 krisztológiai értelmezése -1. rész 19 WlLCKENS, U., Die Missionsreden, 56—71, összefoglalóan 99-100. 20 Uo. 137—150.178. Lukács irodalmi tevékenységének és a hagyományhoz való viszonyának összefoglaló értékelését lásd GNILKA, J., Theologie des Neuen Testaments, Freiburg i. Bg 1994, 198-199. 21 KASEMANN, E., Brief an die Römer, Tübingen 1974, 3.8; Schweitzer, E., art. νιος, ThW: VIII 368/22—23; Rom 1,3 f. Ev.Th. 15/1955/563-571, 563. 22 Hengel, M., Der Sohn Gottes, Tübingen 1975, 35—39. 23 Schnackenburg, R., Christologie, 265, főleg 261-263, 269-270. 118 TEOLÓGIA 2010/1-2
