Teológia - Hittudományi Folyóirat 43. (2009)
2009 / 1-2. szám - Török Csaba: A fundamentális teológia nemzetközi panorámája
A fundamentális teológia nemzetközi panorámája TÖRÖK CSABA láthatatlan módon az emberi és a társadalmi tapasztalathoz.86 A francia szellem nyitottságánál és kifinomultságánál fogva érthető, hogy miért éppen ezen kultúrkörben találkozunk nagyon őszinte erőfeszítéssel a kinyilatkoztatás és a kortárs kultúra párbeszéde87, illetve a kinyilatkoztatásnak a személyes emberi élet eseményeihez való kötődésének komolyan vétele terén.88 E. Grieu egyenesen a személyes egzisztenciát választja a teologizálás alapjául — azt a személyes tapasztalatot, amelyben megélem istengyermekiségemet, a többi emberhez mint testvérhez való kötődésemet.89 Bizonyos, hogy az ilyen felvetések nem feltétlenül alkalmasak a bonyolult szisztematikus teológiai vizsgálódásokra, ám azt sem tagadhatjuk, hogy a XXI. század kereszténységének (és teológiájának) igenis szüksége van az ilyen jellegű megközelítésekre. Emellett megfigyelhető még a francia teológia berkeiben egyfajta ekkléziológiai újjászületés. Ennek hátterében bizonnyal az a meghatározottság lelhető fel, amely a francia egyház életét determinálja: a laikus állam kontextusa és egyfajta útkeresés az ebben a helyzetben való hiteles keresztény kiállásra. A teológus épp ezért nem engedheti meg magának, hogy elvont és idealisztikus diskurzusokat folytasson az egyháztan terén. Elengedhetetlen a kritikus pontok őszinte és nyitott újraolvasása, egyfajta kortárs egyháztani relecture. Erre vállalkozik például B. Sesboüé, amikor a sok vitát megélt, ma már olykor teológiai tabuként kezelt „extra Ecclesiam nulla salus” formulát taglalja, és megértésének ma is járható útjait keresi.90 Szerzőnk külön kötetet szentel a Tanítóhivatal kérdésének is.91 Ugyancsak ilyen alaposan és nagy körültekintéssel megírt mű J.-G. Boeglin monográfiája a hagyomány fogalmának kortárs értelmezéseiről.92 ANGOLSZÁSZ NYELVTERÜLET - FUNDAMENTÁLIS TEOLÓGIA ÉS EMPIRIZMUS Az angolszász tudományosságot alapvetően határozza meg az a bölcseleti örökség, amelyet F. Bacon, T. Hobbes és számos más filozófus neve fémjelez az empirizmus, az angol racionalizmus és a pragmatizmus iskoláiból, amelyek a XX. században is életerősnek és hatékonynak bizonyultak. Azt is látnunk kell, hogy ezen a nyelvterületen az egyetemek életében a fdozófiai és a teológiai karok — más és más intézményes szervezetben ugyan, de mégis - jelentős szerepet játszanak. Ez a háttér lehet a magyarázata annak, hogy az angolszász teológiai irodalomban nagy gazdagságát találjuk a természettudományok és a bölcselet, a természettudományok és a teológia közötti párbeszéd eredményeinek. Épp ezért a szerzők különös érdeklődést mutatnak a hit és a természettudományok viszonya iránt93 - itt mindenképpen meg kell említenünk Jáki Sz. nevét, aki Templeton-díjasként maga is e tudományos világ kiemelkedő szereplőjének számít. 86 Dartigues, A., La revelation: du sens au salut (Manuel de théologie 6, szerk. Dóré, J.), Desclée, Paris 1985 (= La Rivelazione dal senso alia salvezza, Manuale di Teológia 6, Queriniana, Brescia 1988). 87 Hervieu-LÉger, D., La religion en mouvement. Le pélerin et le convert, Flammarion, Paris 1999. 88 Theobald, C., La Revelation, Les Editions de 1’Atelier, Paris 2001. 89 Grieu, E., Nes de dieu. Itineraires de chretiens engages. Essai de lecture theologique (Cogitatio Fidei 231), Cerf, Paris 2003. 90 Sesboüé, B., Hors de l'Églisepas de salut. Histoire d’uneformule etproblémes d’interprétation, Desclée, Paris 2004. 91 Sesboüé, B., Le magistére a l'épreuve. Autorité, vérité et liherté dans VÉglise, Desclée, Paris 2001. 92 Boeglin, J.-G., La question de la Tradition dans la théologie catholique contemporaine, Cerf, Paris 1998. 93 POLKINGHORNE, J., Belief in Cod in an Age of Sríence, Yale UP, New Haven 1998 (= Credere in Dio nell’eta della scienza, R. Cortina, Milano 2000). 93
