Teológia - Hittudományi Folyóirat 43. (2009)

2009 / 1-2. szám - Kránitz Mihály: 1959 - a II. Vatikáni Zsinat meghirdetésének éve

1959-a II. Vatikáni Zsinat meghirdetésének éve A KÖVETKEZŐ PÁPA: VI. PÁL KRANITZ MIHÁLY XXIII. János a II. Vatikáni Zsinat első ülése után súlyos beteg lett, de hamarosan fel­épült, és tudatta a püspökökkel, hogy a tárgyalások szünetében is a zsinat cselekvő tagjai maradnak.41 A következő hónapok azonban nem hoztak javulást a pápa egészségében. Húsvét és pünkösd között rohamosan csökkent az életereje. Nyolcvankét évesen, 1963. június 3-án este halt meg. Milyen feladata volt János pápának? Nélküle is megvalósult volna ez a zsinat? Töle származik a következő hasonlat a zsinattal összefüggésben: „néha a gázpedált, néha a féket kellett nyomnia”.42 A ,jó János pápáról” mindenesetre el­mondható, hogy természetéből fakadó nyitottsága és szívélyessége megnyerte a püspö­köket és a püspöki karokat. Az a képessége, hogy minden ember szívét megérintse, a XX. század legnépszerűbb és legszeretettebb pápájává tette. Egy kérdést azonban újra és újra feltesznek a teológusok és az egyháztörténészek: „Vajon hosszú távon megvolt-e benne a szilárdság ahhoz, hogy kitűzött céljait környezetének befolyásával szemben is érvényesítse?” XXIII. János pápával egy időben érlelődött az egyház legfőbb pásztorának a követ­kező személyisége, aki később feladatul kapta a zsinat befejezésének a kötelességét. Giovanni Battista Montini milánói érsek számára Róma mindig Péter Rómáját jelentette, ahol a katolikus tanítás tisztaságát őrzik. XXIII. János rövid lefolyású zsinatra gondolt, mely néhány hónapon belül meghozhatja azokat a rendelkezéseket, amelyekkel megva­lósulhat az egyház megújulása.43 Az 1963. június 29-én kezdődött konklávé a csillagásza­ti nyár első péntekén, július 21-én, késő délelőtt hozta meg döntését, melyet a fehér füst felemelkedése adtak hírül a világnak. Az új pápa nevét Alfredo Ottaviani bíboros (1890-1979) hirdette ki: „Annuntio vobis gaudium magnum: habemus papam, Sanctae Romanae Ecclesiae Cardinalem Montini.”44 János pápa után Pál pápa következett, ahogy János apostol lelkesedése meghatározta egy kibontakozó egyház kezdetét, a taní­tás elmélyítése és továbbadása azonban Pál apostolra várt. A „NAGY ÁLOM” VISSZHANGJA XXIII. János szerette volna, ha a zsinat nagymértékben hozzájárul a békéhez: az embe­rek, népek, vallások, társadalmi osztályok, a kultúrák és a különböző világnézetek kö­zötti megbékéléshez. A beszédeit és írásait tartalmazó könyv láttán ezt mondta: „Tudod, 41 Mirabilis ille kezdetű levél, 1963. január 6. Vő. Jedin, H., A zsinatok története, Ecclesia, Budapest 1998, 174. Discorso al termine fell’ufficiofunebre in memoria di papa Ciovanni XXIII (Milano, Duomo, 7 Giugno 1963), in Notiziario n. 56 (dicembre 2008), 14-19, (L’arci- vescovo G. B. Montini ricorda papa Giovanni XXIII). La morte del Papa Giovanni XXIII ha cosi addolorato la Chiesa, ha cosi commosso il mondo, ehe giá mille voci l’hanno deseritta, commentata e celebrata. La stampa, la radio, la televisione ci hanno fatto partecipare al grande e luttuoso awenimento, quasi oflrendolo al nostro sguardo e alia nostra riflessione. Da ogni parte della terra si é levata l’espressione del rimpianto, dell’elogio, della pietä, della memoria. (14. old.).. .Che cosa lascia Giovanni XXIII alia Chiesa e al mondo ehe non pótra morire con lui? (15. old.) ...Giovanni ha segnato alcune traiettorie al nostro cammino futuro (16. old.) ...Potremo ancora deviare dal sentiero da Lui aperto...? (16. old.) 43 Vö. SiccARDI, C., Paolo VI. IIpapa della luce, Paoline, Milano 2008, 212-229. (16. fejezet: La Chiesa che Vatten- deva). 44 Uo. 227. 63

Next

/
Oldalképek
Tartalom