Teológia - Hittudományi Folyóirat 43. (2009)
2009 / 1-2. szám - Kránitz Mihály: 1959 - a II. Vatikáni Zsinat meghirdetésének éve
KRÁNITZ MIHÁLY 1959-a II. Vatikáni Zsinat meghirdetésének éve szőr a tartalmi kérdések. Az Egyházak Világtanácsa félelmeket fogalmazott meg a katolikusok és ortodoxok közötti találkozók során. Attól tartottak, hogy róluk elfeledkeznek a katolikusok az ortodox egyházakkal való párbeszéd során. Tardini bíboros ezután pontosítja, hogy a zsinat nem „uniós” zsinat lesz, mint 1439-ben Firenzében, hanem csakis katolikusok között fog végbemenni.27 A pápa legváratlanabb döntése kétségkívül a zsinat összehívása volt, amelyről nagyon hamar kiderült, hogy mennyire szükséges volt, noha eredetileg ő sem igen tudta, miképpen fog zajlani a tanácskozás. „A zsinat ügyében — mondta mosolyogva — mindnyájan újoncok vagyunk. De amikor a püspökök összegyűlnek, a Szentlélek is ott lesz. Majd meglátjuk... ” Számára a zsinat mindenekelőtt találkozást jelentett az Istennel és Máriával — idézi fel emlékeit Paul Poupard bíboros. A zsinati atyák összegyűltek, mint az apostolok az utolsó vacsora termében pünkösd előestéjén, hogy találkozzanak a Szentlélekkel. A zsinat a püspökök találkozását is jelentette, egyrészt egymással, másrészt Róma püspökével, azután találkozást az elszakadt testvérekkel, akiket meghívtak, hogy megfigyelőként vegyenek részt a tanácskozáson. Jöttek is mindenhonnan, még Moszkvából is. Végül a zsinat a sajtó nyilvánosságán keresztül találkozást jelentett az egész világgal, hiszen ezekben a napokban minden szem a Szent Péter-bazilikára szegeződött. Nagyon jó érzéke volt a szemléletes képek iránt: „A zsinat - mondta és kitárta az ablakot - valójában egy nyitott ablak. A zsinat azt jelenti, hogy letöröljük a port, kisöpöijük a házat, virágot teszünk a vázákba, és szélesre táljuk az ajtót, mondván: j érték és lássátok, ez itt a Jóisten lakóhelye.”28 A ZSINAT ELŐKÉSZÍTŐ FÁZISA 1959. május 17-én alakult meg Tardini bíboros vezetésével a korábbi előkészítő bizottság. A pápa itt kifejezte szándékát, hogy a püspökök egyetemes tanácskozását hívja össze, mely nem az I. Vatikáni Zsinat folytatása, hanem egy egészen új zsinat: a II. Vatikáni Zsinat. Nem arról volt szó tehát, hogy egy, a múlt században megkezdett feladatot kell befejezni, hanem kidolgozni egy újat.29 Az első feladat a vota összegyűjtése volt, vagyis a leendő zsinati atyák szándéka a zsinaton tárgyalandó anyag tekintetében. 2150 válasz érkezett meg Rómába 1959 júniusától 1960 nyaráig, mely 76,4%-os eredményt jelentett. Ez egy nagyon széles elfogadást biztosított a zsinat összehívása pápai szándékának. A beérkezett javaslatok különbözőek voltak, sokan a püspök és a liturgikus reform fejlődése szerepének pontosabb megfogalmazását kívánták, míg mások megmaradtak a trienti és az I. Vatikáni Zsinat vonalában, kérve a tévedések (kommunizmus, egzisztencializmus, erkölcsi, dogmatikai relativizmus és modernizmus) elítélését.30 27 Vö. CAPOVIIXA, L., II concilio ecumenico Vaticano II: la decisione ii Giovanni XXIII. Precedent storici e motivazioni personali, in Come si égiunti al Concilio Vaticano II (szerk. Galeazzi, G.), Milano 1988, 15—60; és Casula, C.F., Tardini e la preparazione dei concilio, uo. 172-175. 28 Vö. Riebs, G., XXIII. János. Kortársak emlékeznek a zsinat pápájára, Új Ember, Budapest 2009, 34. 29 Erről az időszakról, az 1960-as évnél lelki naplójában XXIII. János a következőket jegyezte fel: „Életem két utolsó évét— 1958. október 28-tól, 1960-ig-jellemzi az egyesülés az Úr Jézussal, az egyházzal.” Vö. XXIII. JÁNOS PÁPA, Egy lélek naplója, Ecclesia, Budapest 1972, 333. 30 Érdemes megjegyezni, hogy a római szinódus 1960. június 29-én befejeződött anélkül, hogy határozatai különösebb hatást gyakoroltak volna. A II. Vatikáni Zsinaton semmi nyomát nem találjuk. Vö. Mondin, D., A pápák enríklopédiája, SZÍT, Budapest 2001, 722. 60
