Teológia - Hittudományi Folyóirat 43. (2009)
2009 / 1-2. szám - Hámori Antal: Az életvédelem kritikus pontjai (abortusz, sterilizáció, drogfogyasztás, "eutanázia")
Az életvédelem kritikus pontjai HÁMORI ANTAL elfogadhatóan megrövidítő narkotikummal (morfinnal) történő - beteg állapotának megfelelő, szándékával egyező - fájdalomcsillapítás a fájdalom (szenvedés) megfelelő csökkentése (enyhítése) érdekében elkerülhetetlen, az adott helyzetben az egyetlen — súlyos indok (elviselhetetlen fájdalom) alapján fennálló — eszköz, nem akadályozza meg más erkölcsi, családi és vallási kötelességek teljesítését, és a beteg halálát (életének megrövidítését, kioltását) nem kívánják, csak előre látják, és mint elkerülhetetlen eseményt elviselik. Az úgynevezett „túlbuzgógyógyítás” elutasítása (a beteg állapotának figyelembevételével rendkívülinek vagy aránytalannak, túlságosan terhesnek minősülő kezelésekről, beavatkozásokról való lemondás), a közeb és elháríthatatlan, a beavatkozások abbahagyásától függetlenül halállal járó betegség természetes lefolyását lehetővé tevő, megfelelő fájdalomcsillapító kezelést biztosító eljárás (a beteg ápolása és az élet természetes befejeződésének elfogadása) nem tartozik az „eutanázia” (a rossz) fogalmi körébe.178 BEFEJEZÉS A Teremtő az életet az ember felelős gondoskodására bízta; nem azért, hogy önkényesen bánjon vele, hanem hogy bölcsen őrizze és szerető hűséggel gondozza azt.179 Isten drága ajándéka, az emberi élet nem pusztán személyes, hanem közösségi, társadalmi érték is, alapvető, örök érték, minden személyi jogforrása és feltétele, amely a fogantatás pillanatától a természetes végéig szent és sérthetetlen.18° Az ennek megfelelő, teljes, feltétlen jogi védelmet a világi társadalmakban is biztosítani kell.181 SZÍT, Budapest 2006 (XVIII+475) 142, 214, 229, 235, 239; Hámori, A., A magzatkorú gyermek büntetőjogi védelme az Egyház jogrendjében (magyar állami jogi összehasonlítással), in Távlatok 13 (2003/1) (59) (18-29) 22; Hámori, A., Az abortusz büntetendő cselekményének kánonjogi tényállása (magyar állami jogi összehasonlítással), in MBSZ 8 (2002/3) (11-22.) 16; Hámori, A., Az abortusz büntetendő cselekményének kánonjogi tényállása (magyar állami jogi összehasonlítással), in Kánonjog 4 (2002/1—2) (85-96) 91. Vő. Boda, L., A keresztény erkölcs, alapkérdései, Erkölcs teológia I, Szent József Kiadó, Budapest 19972, 56.; BÖCKLE, F., A morálteológia alapfogalmai, A keresztény lelkiismeret és nevelése (ford. Dallos, A.) (Erkölcsteológiai Könyvtár 1., szerk. Tarjányi, Z.), JEL Kiadó, Budapest 2004, 52; Ferencz, A., Az erkölcsi cselekvés klasszikus metodológiai szabályainak kifejeződése a bioetikai elemzésekben, in MBSZ 5 (1999/1), 23-24; Tarjányi, Z., Az erkölcsteológia története és alapfogalmai, Morálteológia I., SZÍT, Budapest 2005, 92—93; Varga, A., Az erkölcsi élet alapjai (Teológiai Kiskönyvtár IV/6), Róma 1978, 94—95; Weber, H., Speciális erkölcsteológia (ford. Tuba, I.), SZÍT, Budapest 2001, 130—131. Részletesen Hámori, A., A haldokló, beteg ember életének tisztelete az Egyház tanításában (az „eutanázia" problémája erkölcsteológiai szempontból), Budapest 2009. (megjelenés alatt); továbbá: HÁMORI, A., Az „eutanázia” fogalmi meghatározása, erkölcsi és jogi minősítése, in MBSZ 13 (2007/1) 24—32.; Hámori, A., Életvédelem a katolikus Egyház jogrendjében világi jogi összehasonlítással, SZÍT, Budapest 2006 (XVIII+475) 21—24., 48-53., 260- 263. Vonatkozó források: pl. KEK 2276-2279., 2324.; EV 64-77.; Hittani Kongregáció, lura et bona kezdetű nyilatkozat az eutanáziáról, 1980. május 5., in AAS 72 (1980) 542-552.; EDC 63-66., 117-125., 147-150.; MKPK 2003. évi bioetikai körlevele 68-120. 179 EV 76. 180 Tér 4,8-10; Kiv 20,13; 21,12-27; 23,7; 24,8; 34,28; Lev 17,11; Mt 26,28; Jn 3,16; 13,1; 19,34; Róm 2,14-15; lKor 15,54-55; Zsid 7,25; lPt 1,18-19; Jel 21,4; GS 43, 51, 73-76; CL 37-39, 42; EV 2, 9, 16, 22, 25, 34, 39—41, 43, 56; KEK 2258, 2263—2267, 2321, 2378. („A gyermek... ajándék. »A házasság legnagyobb ajándéka« egy emberi személy.”); EDC 11. („Az élet, amit Isten az embernek ad, ajándék, amellyel Isten a teremtményt önmagából részesíti.’’), 22. („Az ember méltósága megköveteli, hogy Éten ajándékaként és a házastársi aktus gyümölcseként jöjjön a világra, amely aktus sajátosan és specifikusan a házastársak közötti, egyesítő és életet fakasztó szerelemhez tartozik, tehát természeténél fogva helyettesíthetetlen.”), 23—24. („ajándék”, „Isten ragyogó ajándéka”), 30., 42-43., 136. („Az emberi élet sérthetedensége végső elemzésben azt jelenti és foglalja magában, hogy tilos minden olyan cselekedet, ami közvedenül kioltja az emberi életet. »Az ártadan emberi lény élethez való jogának sérthetedensége fogantatásától haláláig jele és előfeltétele a személy sérthetedenségének, akinek a Teremtő az élet ajándékát adta.«”); MKPK 2003. évi bioetikai körlevele, 34., 36., 199., 270.; Denzinger-Hünermann és Fila-Jug 4552. („... az élethez való jog a többiek alapja és feltétele...”). 45
