Teológia - Hittudományi Folyóirat 43. (2009)
2009 / 1-2. szám - Hámori Antal: Az életvédelem kritikus pontjai (abortusz, sterilizáció, drogfogyasztás, "eutanázia")
Az életvédelem kritikus pontjai HÁMORI ANTAL aktívan élesszék újra és fejlesszék a drogok használata által elfojtott személyes erőforrásaikat, a szilárd és nemes eszmékre irányuló akarat magabiztos reaktiválása útján.«169”170 A Charta a kábítószer-fogyasztással kapcsolatban végül megállapítja, hogy: „A drogok használata életellenes. »Nem beszélhetünk »a drogszedés szabadságáról« vagy »a drogokhoz való jogról«, mivel az embereknek nincs joguk ahhoz, hogy ártsanak saját maguknak és nem lehet és nem kell sohasem lemondaniuk Istentől kapott személyi méltóságukról«,171 és még kevésbé van joguk arra, hogy másokkal fizettessenek választásukért.”172 7. Az „eutanázia” definíciója és minősítése Az emberi élet elleni támadások közé tartozik az úgynevezett „eutanázia”, amely tekintetében érdemes hangsúlyozni: az Alkotmánybíróság elutasította azt az indítványt, amely szerint az „egészségügyi törvény” alkotmányellenesen korlátozza a gyógyíthatatlan betegek önrendelkezési jogát azáltal, hogy nem teszi lehetővé számukra életük orvosi segítséggel történő befejezését. A taláros testület — egyebek mellett - azokat az indítványokat is elutasította, amelyek szerint az „egészségügyi törvény” egyes rendelkezései alkotmányellenesen korlátozzák a gyógyíthatatlan betegeknek az életfenntartó vagy életmentő orvosi beavatkozás visszautasítására vonatkozó önrendelkezési jogát.173 174 * Véleményem szerint nem minősül „eutanáziádnak az életfenntartó vagy életmentő beavatkozás visszautasításának lehetősége, ha a beteg olyan súlyos betegségben szenved, amely az orvostudomány mindenkori állása szerint rövid időn belül — megfelelő egészségügyi ellátás mellett is — halálhoz vezet és gyógyíthatatlan, s a betegség természetes lefolyása lehetővé van téve.176 Az „eutanázia” a „halál közeli” állapotban lévő másik ember (beteg) „minden” fájdalma (szenvedése) megszüntetésének, kiküszöbölésének szándékával, saját kérésre, beleegyezéssel vagy annak hiányában történő, a betegség természetes lefolyását lehetővé nem tevő, illetve a „duplex effectus” elvét egyébként sértő megölése. A védett jogtárgy (érték) a halál közeli állapotban lévő (beteg) másik ember élete. A passzív alany a halál közeli ál169II. János PÁL PÁPA, Beszéd a Terápiás Közösségek VII. Világkongresszusának résztvevőihez, 1984. szeptember 7., in Insegnamenti VII/2 (1984) 347., 3. 170 EDC 95. II. János PÁL PÁPA, Beszéd a Nemzetközi Drog- és Alkoholkonferenáa résztvevőihez, 1991. november 23., in Insegnamenti KW /2 (1991), 1252, 4. „A kábítószerek használata súlyosan károsítja az egészséget és az emberi életet. A szigorúan terápiás indikáción kívül, súlyos bűn. A kábítószerek titkos gyártása és forgalmazása botrányos gyakorlat; kifejezett együttműködésnek számít, mert az erkölcsi törvénnyel súlyosan ellenkező gyakorlatra csábít.” (KEK 2291) 172 EDC 96. 173 22/2003. (IV. 28.) AB határozat. 174 Eütv. 20. (3) bek.; vö. uo. 20. § (1)—(2), (4)-(8) bek., 23. § (1) bek.; továbbá: uo. 22. § (1) bek. b)—c) pont. Vö. 36/2000. (X. 27.) AB határozat, Indokolás III. 4. [„Az Eütv. 21. § (2) bekezdése az eutanáziának azt az esetét szabályozza, amikor a cselekvőképtelen vagy korlátozottan cselekvőképes betegnél életfenntartó vagy életmentő beavatkozást utasít vissza a törvényes képviselő vagy az erre jogosult más személy.”; az Eütv. 21. §-ának (2) bekezdése kimondja: „(2) Amennyiben cselekvőképtelen és korlátozottan cselekvőképes beteg esetén a 20. § (3) bekezdése szerinti ellátás visszautasítására kerül sor, az egészségügyi szolgáltató keresetet indít a beleegyezés bíróság általi pótlása iránt. A kezelőorvos a bíróság jogerős határozatának meghozataláig köteles a beteg egészségi állapota által indokolt ellátások megtételére. Közveden életveszély esetén a szükséges beavatkozások elvégzéséhez bírósági nyilatkozatpódásra nincs szükség.”]; valamint 22/2003. (IV. 28.) AB határozat, Holló András és Kukorelli István párhuzamos indokolása és különvéleménye, illetőleg Bihari Mihály különvéleménye. 43
