Teológia - Hittudományi Folyóirat 43. (2009)

2009 / 1-2. szám - Hámori Antal: Az életvédelem kritikus pontjai (abortusz, sterilizáció, drogfogyasztás, "eutanázia")

Az életvédelem kritikus pontjai

HÁMORI ANTAL

súlyozni azonban, hogy az anyagi segítség csak az egyik formája a támogatásnak. Egy társadalom emberségének fokmérője, próbája, hogy miként viszonyul a betegséghez és fogyatékossághoz az emberi élet bármely szakaszán.134

„Alapelv: nem minden beavatkozás válik javára az embernek, így nem minden etikus, ami technikailag lehetséges.”135 „A várandósság alatti genetikai vizsgálat sohasem igazolhat eugenikus (»fajnemesítő«) célú abortuszt.”136

Az MKPK bioetikai körlevelének „kutatásetikai kérdések” témaköréből megemlí- tendők: „... az emberi embriókon és magzatokon végzett kutatásra és kísérletezésre is a már megszületett gyermekekre és minden emberre érvényes erkölcsi normák vonatkoznak.”137 Az Egészségügyben Dolgozók Lelkigondozásának Pápai Tanácsa által kiadott Egészségügyi Dolgozók Chartája „világosan elkülöníti a kutatást és a kísérletezést. A kutatás, vagyis adott jelenség megfigyelése a várandósság folyamán csak abban az esetben megengedett, ha erkölcsileg biztos, hogy sem a még meg nem születettnek, sem pedig édesanyjának életét, sértetlen épségét nem fenyegeti károsodás, és azzal a feltétellel, hogy a szülők megfelelő tájékoztatásuk után önként adták beleegyezésüket a beavatkozáshoz.”138 „A kísérletezés csak egyértelműen terápiás célzattal megengedett akkor, ha semmilyen más lehetséges gyógymód nem áll rendelkezésre. Semmilyen cél, még ha önmagában véve nemes is, mint az előre látható hasznosság a tudomány, más emberek vagy a társadalom számára, nem teheti jogossá az élő emberi embriókon az anyaméhben vagy azon kívül való kísérletezést, akár életképesek, akár nem. A tájékozottságon alapuló beleegyezést, amely rendes körülmények között szükséges a klinikai kísérletekhez, nem adhatják meg a szülők, minthogy nem rendelkezhetnek a várt gyermeknek sem testi épségéről, sem életéről. Másrészt, ezekkel a kísérletekkel velejár annak a kockázata, sőt a legtöbb esetben biztosan előre is látható, hogy az embriók vagy magzatok testi épsége károsodik, vagy éppen halálukat okozzák. Emberi embriókat vagy magzatokat kísérlet tárgyául vagy eszközéül használni bűncselekmény emberi méltóságuk ellen. Az a gyakorlat, amely emberi embriókat in vivo vagy in vitro kísérleti vagy kereskedelmi célból tart életben, különösen és teljesen ellentétes az emberi méltósággal”.139

„Az ember, egyedülálló méltósága miatt, csak olyan biztosítékok mellett vethető alá kutatásnak és klinikai kísérletezésnek, amelyek az alanyi és nem tárgyi értékű lénnyel szemben kötelezőek. Emiatt a biológiai-orvosi tudományoknak nincs meg ugyanaz a kutatási szabadságuk, mint a tárgyakkal foglalkozó tudományoknak. A személy méltósága iránti tiszteleten alapuló erkölcsi normának kell megvilágítania és szabályoznia mind a kísérleti stádiumot, mind az abban nyert eredmények alkalmazását.”140 „A kutatás stádiu134 MKPK 2003. évi bioetikai körlevele, 65. A beágyazódás előtti (preimplantációs) és utáni (prenatális) diagnosztika témaköréhez részletesen ld. uo. 51-67.

135 Uo. 121.

136 Uo. 132.; továbbá uo. 135.

137 EDC 82.; MKPK 2003. évi bioetikai körlevele, 264.

138

EDC 82.; MKPK 2003. évi bioetikai körlevele, 265. Emanuel, Wendler és Grady által meghatározott hét kutatás-etikai feltétel: 1. társadalmi vagy tudományos érték, 2. tudományos érvényesség, 3. a vizsgálatba bevonásra kerülő személyek méltányos szempontok szerinti kiválasztása, 4. kedvező kockázat/hasznosság arány, 5. független felügyelet, 6. tájékozottságon alapuló beleegyezés, 7. a kutatásba bevont és a potenciálisan bevonásra kerülő személyek iránti tisztelet (ld. körlevél 251.). Megkülönböztetett védelemre szoruló csoportok: kiskorúak, tájékozottságon alapuló beleegyezés megadására képtelen felnőttek, pszichiátriai betegségben szenvedők,

várandós asszonyok, magzatok, sürgősségi ellátásra szorulók és hasonló személyek;

..... az emberi embriókon

é

s magzatokon végzett kutatásra és kísérletezésre is a már megszületett gyermekekre és minden emberre érvényes erkölcsi normák vonatkoznak” (ld. uo. 263-264; vö. EDC 82).

139 DonumV I., 4; EDC 82; MKPK 2003. évi bioetikai körlevele, 266.

140 EDC 75; MKPK 2003. évi bioetikai körlevele, 272.

37