Teológia - Hittudományi Folyóirat 43. (2009)
2009 / 1-2. szám - Hámori Antal: Az életvédelem kritikus pontjai (abortusz, sterilizáció, drogfogyasztás, "eutanázia")
Az életvédelem kritikus pontjai HÁMORI ANTAL személy javának, aki Isten képére teremtetett. Ezek azok a tettek, melyeket az Egyház erkölcsi hagyománya »bensőleg rosszaknak (intrinsece malum)« tekint: mindig és lényegük szerint, azaz tárgyuk szerint, függetlenül a cselekvő szándékától és körülményeitől, rosszak. Ezért — anélkül hogy a legkisebb mértékben is tagadnánk a körülmények és a szándék befolyását az erkölcsiségre - az Egyház tanítja, hogy »vannak cselekedetek, melyek önmagukban, függetlenül a körülményektől, tárgyuk alapján mindig súlyosan tiltottak.« Maga a II. Vatikáni Zsinat az emberi személyt megillető tisztelettel kapcsolatban bőséges példákat hoz az ilyen cselekedetekre: »Minden, ami az élet ellen irányul: a gyilkosság bármilyen formája, a népirtás, az abortusz, az eutanázia és a szándékos öngyilkosság, mindaz, ami sérti az emberi személy épségét: a csonkítások, a testi vagy lelki kínzás, a lélektani kényszer alkalmazása, mindaz, ami sérti az emberi méltóságot: zz embertelen életkörülmények, az önkényes bebörtönzés, az elhurcolás, a rabszolgatartás, a prostitúció, a nőkkel vagy ifjakkal való kereskedelem, de az is gazság, ha lealacsonyító munkafeltételek között pusztán jövedelmező eszköznek tekintik a munkásokat, nem pedig szabad és felelős személyeknek; mindezek és a hozzájuk hasonló eljárások szégyenletesek, s miközben mérgezik az emberiséget, nem azokat mocskolják be, akik elszenvedik, hanem azokat, akik művelik, és igen nagymértékben sértik a Teremtő dicsőségét.”94 „A bensőleg rossz cselekedetekről, nevezetesen a fogamzásgátló módszerekről, melyekkel a házastársi aktust szándékosan terméketlenné teszik, VI. Pál pápa tanítja: »Igaz ugyan, hogy néha szabad eltűrni a kisebb erkölcsi rosszat egy nagyobb rossz elkerülése céljából vagy hogy egy nagyobb jót előmozdítsunk, de sohasem szabad, még a legsúlyosabb okokból sem rosszat tenni, hogy abból jó következzék (vö. Róm 3,8); ti. olyat akarni, ami bensőleg rendetlenség, s ezért méltatlan az emberi személyhez, még akkor is, ha azért történik, hogy egyes emberek, családok vagy a társadalom javait mentse vagy előmozdítsa.”95 „Az Egyház a Szentírás tanítását követi, amikor arra tanít, hogy vannak bensőleg rossz cselekedetek. Pál apostol teljes komolysággal mondja: »Ne ámítsátok magatokat: sem erkölcstelenek, sem bálványimádók, sem házasságtörők, sem kéjencek, sem szodo- miták, sem tolvajok, sem részegesek, sem átkozódók, sem rablók nem fogják örökölni Isten országát.«”96 „Ha a cselekedetek bensőleg rosszak, a jó szándék vagy a különös körülmények csökkenthetik a rosszaságot, de nem tudják megszüntetni: »orvosolhatatlanul« rosszak e cselekedetek, önmaguk által és önmagukban nem irányíthatók Istenre, sem a személy javára. Szent Ágoston írja: »Mivel már maguk a cselekedetek bűnök, mint pl. a lopás, a házasságtörés, a káromlás és más hasonló cselekedetek, ki merné állítani, hogy jó motívumokkal hajtván végre őket, már nem volnának bűnök, vagy ami még képtelenebb következtetés, hogy igazolt bűnök volnának?«”97 „Ezért egy tárgya miatt bensőleg rossz cselekedetet a körülmények vagy a szándék soha nem tudná átalakítani »szubjek- tíve« jó vagy megvédhető választássá.”98 „A szinódus utáni Reconciliatio et paenitentia kezdetű apostoli buzdítás megerősítette a halálos és a bocsánatos bűnök közötti hagyományos különbségtétel jelentőségét és maradandó aktualitását. Az 1983. évi Püspöki Szinódus... arra is emlékeztetni akart, 94 GS 27.; VI. PÁL PÁPA, Beszéd a redemptoristákhoz, 1967. szeptember, in AAS 59 (1967), 962. („Távol legyen, hogy a keresztényeket abba ringassák, mintha ma a Zsinat tanítása következtében megengedettek volnának olyan dolgok, melyeket korábban az Egyház belsőleg rossznak nyilvánított. Ki nem látja, hogy ebből erkölcsi relativizmus fakad és kétségbe vonja az Egyház tanításának egész hagyományát?”); II. János Pál PÁPA, Reconciliatio et paenitentia kezdetű apostoli buzdítás, 1984. december 2., in AAS 77 (1985), 221. 95 HV 14.; VS 80. 96 lKor 6,9-10. 97 KEK 1753-1755. 98 VS 81. 31
