Teológia - Hittudományi Folyóirat 43. (2009)
2009 / 1-2. szám - Hámori Antal: Az életvédelem kritikus pontjai (abortusz, sterilizáció, drogfogyasztás, "eutanázia")
Az életvédelem kritikus pontjai HÁMORI ANTAL A fentiek kapcsán szükségesnek tartom tisztázni a „szándékosság” és a „közvetlenség” fogalmát, valamint a „duplex effectus" elve alkalmazásának feltételeit: (1) Egyenes szándékkal tanúsítja a magatartást, aki magatartásának következményét kívánja (ebben az esetben az elkövetőnek célja a magatartásának következménye — dolus directus), eshetőleges szándékkal pedig az, aki magatartásának következményébe belenyugszik (ekkor az elkövetőnek nem célja a magatartásának következménye — dolus eventu- alis). Mindkét esetben — a következmény tekintetében is — fennáll a tudati és az akarati elem, ezért szándékos ekként mindkét magatartás. Tudatos gondatlansággal tanúsítja a magatartást, aki előre látja magatartásának lehetséges következményét, de könnyelműen bízik annak elmaradásában (ebben az esetben is fennáll a tudati elem, de a következmény vonatkozásában hiányzik az akarat - „luxuria”); nem tudatos gondatlansággal tanúsítja a magatartást az, aki magatartása következményének lehetőségét azért nem látja előre, mert a tőle, illetve az adott helyzetben általában elvárható figyelmet vagy körültekintést elmulasztja (ilyenkor a következményt illetően mind a tudati, mind az akarati elem hiányzik — negligentia).80 (2) Véleményem szerint a szentszéki tanító hivatali megnyilatkozásokból kitűnik, hogy a „közveden abortusz” fogalmi körébe nemcsak az az abortusz tartozik, amikor az elkövető kívánja a magzat (embrió) halálát, hanem az is, amikor ennek az eredménynek a bekövetkezésébe belenyugszik (eshetőleges szándékosság esete; a magzat halála „más célhoz vezető eszköz”: „eszközként szándékolt abortusz”), ide nem értve a „duplex effectus” elvének eseti körét; értelemszerűen a „más célhoz vezető eszköz” nem zárja ki azt, hogy az elkövető az adott esetben nemcsak a „más”-t, hanem - e „más” elérése érdekében — a magzat halálát is kívánja; mindemellett azt is meg kell említeni, hogy az idézett megnyilatkozásokban megjelenő „közvetlenség” — megítélésem szerint - az okfolyamatra, az ok—okozati összefüggésre is utal.81 (3) Nézetem szerint a „duplex effectus” elve alkalmazásának a következők a konjunktív feltételei: a) a magatartás tárgya (finis operis) erkölcsileg (belsőleg) — önmagában — nem rossz (ld. pl. rákos daganat eltávolítása); b) a rossz hatás (a magzat halála) ugyanannak a magatartásnak a nem-kívánt (eshetőleges, belenyugodott, eltűrt, azaz nem célzatos, nem egyenes — indirekt — szándékú), elkerülhetetlen mellékkövetkezménye (a jó hatás - az anya életének megmentése - nem a rosszon keresztül valósul meg; a rossz hatás nem a jó cél elérése érdekében felhasznált eszköz; a cél nem szentesíti az eszközt; a jó cél nem tesz jóvá egy önmagában rossz eszközt); c) a magatartást tanúsító személy célja (finis operantis) jó (az anya életének megmentése); indirekte szándékolt cselekvés, amely különösen a kettős hatású emberi tevékenység helyzeteiben, a kényes dilemmaszituációkban segít megoldani a nehezen kibogozható eseteket.”, 56.: „Az erkölcsi jó választását beárnyékolják a nem-kívánt mellékhatások.” — részletesen ld. uo.; vö. a Büntető Törvénykönyvről szóló 1978. évi IV. törvény (Btk.) 13. §/. Vö. Btk. 197. (1) bek.: „közveden” /„...akkor közvetlen, ha a ...azonnali vagy közeli bekövetkezésével kell számolni." - Nagy Ferenc, A házasság, a család, az ijjúság és a nemi erkölcs elleni bűncselekmények, in A Büntető Törvénykönyv magyarázata, Különös Rész, Szerk. Györgyi Kálmán és Wiener A. Imre, Budapest 1996. Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó (KJK) 435./. 80 Btk. 13-14. §; az egészségügyről szóló 1997. évi CLIV. törvény (Eütv.) 5. § (3) bek. c) és e) pont; Ptk. 339. § (1) bek. HÁMORI, A., Életvédelem a katolikus Egyház jogrendjében világi jogi összehasonlítással, SZÍT, Budapest 2006, 6667., 137-138. 27
