Teológia - Hittudományi Folyóirat 43. (2009)
2009 / 3-4. szám - KÖNYVSZEMLE - Rokay Zoltán: Könyvek Kálvin születésének 500. évfordulójára
KÖNYVSZEMLE éppen ezért túlmutat az ószövetségi jövő várás puszta leírásán, és ezáltal mértékadó segítséget nyújt az újszövetségi Emberfia-kijelentések értelmezéséhez, valamint a 2-3. századi ókeresztény szerzők írásaiban megjelenő eszkatologikus kép megértéséhez. Szuromi Szabolcs Anzelm O.Praem. Könyvek Kálvin születésének 500. évfordulójára Genf reformátoráról, a híres „Institutiones” szerzőjéről, aki a református egyház lelkiségének, szellemiségének meghatározó alakja, több publikáció jelent meg születésének ötszázadik évfordulója alkalmából. Ezek közül négy, szerényebb térfogatú, német nyelvű kiadványt szeretnék ismertetni. Link, ChJohannes Calvin, Humanist, Reformator, Lehrer der Kirche, Teologischer Verlag, Zürich 2009. Rámutat arra, hogy Kálvin, az üldözött francia protestáns kisebbség szemszögéből ítélve meg, a saját és a genfi protestánsok helyzetét, szigorú egyházfegyelmével szándékozott azt a teljes feloszlástól megóvni. Strom, Ch., Leben und Werk des Reformators, Beck, München 2009. Főleg Kálvin írásainak a sajátosságáról beszél, amelyek a genfi gyülekezetét és a reformátusokat a történelem további folyamán is vigasztalták és bátorították. Beszédeinek hangvétele a helyzetnek és kitűzött célnak megfelelően, kimondottan antiklerikális. A szerző azonban nem hallgatja el Kálvin vállalkozásának fonák oldalát sem. Ez pedig: egy meghatározott életforma vallásos megalapozásának követelménye. Opitz, P., Leben und Werk Johannes Calvins, Vandenhoek & Ruprecht, Göttingen 2009. Amint a cím is elárulja, ebben a műben a szerző több teret és figyelmet szentel Kálvin életútjának. Kiemeli Faréi szerepét abban, hogy Genfbe jött és világosan rámutat a polgári és egyházi fórumok küzdelmére, valamint a „konzisztórium” (egyházi presbiterekből és a város különböző tanácsainak tagjaiból álló testület) hatáskörének kialakulására. Reinhardt, V., Die Tyrannei der Tugend (Az erény tyrannisza), Beck, München 2009. A szerző teológiai jártassága mellett statisztikai kimutatások és mélyreható oknyomozó elemzés segítségével igyekszik megérteni és megértetni Kálvin egyéniségét, fellépését és eljárását, valamint genfi működését értékelni, (pl. Kálvin és a konzisztórium tevékenysége idején Genfben úgyszólván nem született törvénytelen gyermek, még egy másik neves genfi, Rousseau korában, a felvilágosodás idején ez tömeges jelenség volt.) A szerző eredeti dokumentumokat idéz, elsősorban Kálvin leveleit és Rochett 1562- ben kiadott korabeli krónikáját. Mind a négy publikáció megegyezik abban, hogy rámutat Kálvin humanista és jogász műveltségére és eredetére, arra, hogy ő maga és egyházközségének többsége franciaországi menekült volt, hogy a konzisztórium és a polgári hatóságok eljárása „tévta- nok”, sőt boszorkányság kérdésében nem különbözött az inquisitio és a polgári hatóság eljárásától katolikus közegben. A konzisztórium és a polgárság ellenállását a helyzetből kell értelmeznünk, és ebből azokat, az olykor nevetséges eljárásokat is könnyebben tudjuk értelmezni, amelyeket foganatosítottak. Servet elégetésének a hátterében ott áll a tény, hogy Kálvint mint antitrinitáriust megvádolták, mert nem volt hajlandó aláírni Athanasius hitvallását, mondván, hogy ez nem található a Bibliában. Servet ügyében egyébként nem a konzisztórium járt el, hanem közvetlenül az ún. „kis tanács”, amely eljárással Kálvin egyetértett. A szerzők arra is rávilágítanak, hogy a predestináció tan, amelyre általában szokás gondolni, amikor Kálvin nevét halljuk, voltaképpen az ő egy248 TEOLÓGIA 2009/3-4
