Teológia - Hittudományi Folyóirat 43. (2009)

2009 / 3-4. szám - KÖNYVSZEMLE - Szuromi Szabolcs Anzelm: Fodor György: Jövővárás az Ószövetségben

KÖNYVSZEMLE A kötet három nagy egységre bomlik, melyek közül az első az egyházjog teológia alapjait (La théologie du droit canonique: une discipline ä part entiére, 11-53), a második az egyház jogi és teológiai jellegét (Le droit et la réalité théologique de l’Eglise, 55-143), a har­madik pedig az előzőekből leszűrhető metodológiai következtetéseket vizsgálja (Conse­quences méthodologique, 145—159). Szemmel láthatóan nagy hatást gyakoroltak a szerzőre John Henry Newman írásai és egyházképe (vö. Erdő, P., Le basi teologiche dei diritto ca­nonico secondo le opere di John Henry Newman, in John Henry Newman Lover of Truth [Aca­demic Symposium and Celebration of the first Centenary of the Death of John Henry Newman], Roma 1991. 79-96), melyeket különösen az egyház szentségi jellegének be­mutatásához használt fel. Erdő Péter művének sajátja az egyházjog alapjaira való teológiai reflexió nyomán kialakult irányzatok fejlődésének a bemutatása, valamint az egyes „is­kolák”, neves kánonjogászok véleményének szisztematikus, összegző áttekintése (24—50). Külön méltatást érdemel Rudolph Sohm egyházjogot támadó klasszikus probléma felvetésének kifejtése és megválaszolása. Ebben a szerző nem pusztán Adolf Hamack és Pierre Batiflol kritikáját ismerteti Sohm álláspontjával szemben, hanem a zsidóság és a keresztény egyház közötti intézménytörténeti kapcsolatok vizsgálatával rámutat az egy­ház, mint „új Izrael” teológiai és jogi sajátosságaira (66-80). Ki kell emelnünk a vallásszabadság kérdésének az elemzését, amellyel a szerző egy nagyon jelentős aktuális problémát érint. A gondolatmenetből nyilvánvaló, hogy a kato­likus hit elfogadására lelkiismerete ellenére senkit sem szabad kényszeríteni, de a már el­fogadott katolikus hithez való ragaszkodás nem fakultatív, hanem az egyház közösségén belül objektív erkölcsi kötelességet jelent (137—143). A kötet végén található visszatekintés (Récapitulation, 161—166) meggyőzően vonja le az institucionalista érvelésből a következtetést a katolikus egyház jogára vonatkozóan, önálló szakrális jogrendként értelmezve azt. Egyúttal ekkleziológiai tisztánlátással bizo­nyítja, hogy az élő Isten Igéje és a szentségek eredendően, és attól elválaszthatatlanul jo­gi jelleggel ruházzák fel az egyházat, mint Isten Újszövetségi Népét. A mű használatát több mutató is segíti: a rövidítések jegyzéke (8-9); az irodalom- jegyzék (167—191); a névmutató (193-196); és a tárgymutató (197-206). Erdő Péter bíboros francia nyelven megjelent monográfiájában normatív módon elemzi a Szentírás, a szenthagyomány, a szentségek, a tanítói küldetés és a megszentelés egyéb formáinak az egyház működését, tevékenységét, és a tagjait összekapcsoló kötelé­keket meghatározó alapadottságait. Az így létrehozott szintézis kristálytiszta és sziszte­matikus áttekintését adja az egyház tanításbeli és fegyelmi egységének, amely nemzetkö­zi szinten erősíti az egyházjog, mint szent tudomány műveléséhez elengedhetetlenül szükséges teológiai és jogi alapok megismertetését és reflexióját. Szuromi Szabolcs Anzelm O.Praem. m FODOR GYÖRGY: Jövővárás az Ószövetségben (Simeon könyvek 7), Pápai Református Teológiai Akadémia — Pápa; L’Harmattan - Budapest 2009. pp. 179 A végső dolgokra irányuló vallásos várakozások sajátos helyet foglalnak el mind az Ó-, mind az Újszövetségben, amelynek az együttes talaján válik érthetővé számunkra az egyház eszkatológikus tanítása a halál egyetemességére, Krisztus második eljövetelére, a 246 TEOLÓGIA 2009/3-4

Next

/
Oldalképek
Tartalom