Teológia - Hittudományi Folyóirat 43. (2009)
2009 / 3-4. szám - Török Csaba: Az iszlám és a kereszténységgel való párbeszéd kérdése
TÖRÖK CSABA ■ Az iszlám és a kereszténységgel való párbeszéd kérdése — Tolerancia. Ez tulajdonképpen nem más, mint a könyörületesség alapvető vallási igényének a modem megfogalmazása. „A világegyetem olyan, mint egy nagy, könyörületről szóló szimfónia. ’**- Megbocsátás. A legnagyszerűbb erények egyike ez, amely által leküzdhető a rossz a világban, s amely megtöri a gyűlöletet. Tulajdonképpen a tolerancia csak akkor életképes, ha szüntelenül táplálja a megbocsátás. Mindebből megszületik számára az a végkövetkeztetés, amely számunkra, keresztények számára is elgondolkodtató: „Azoknak, akik meg akarják reformálni a világot, először magukat kell megváltoztatniuk. Hogy másokat is egy jobb világ felé vezető, helyes útra tereljenek, meg kell tisztítaniuk belső világukat a gyűlölettől, rosszakarattól, féltékenységtől, külső világukat pedig erényekkel kell ékesíteniük. (...) Jóság, szépség, igazságosság és erényesség a világ és az emberiség lényege. Bármi is történik, a világ egy napon rá fog találni erre. Mindezt senki sem akadályozhatja meg. ”67 68 69 70 ÖSSZEGZÉS Az iszlám és a kereszténység viszonya végtelenül összetett. Nem pusztán teológiai vitákkal, de kulturális, társadalmi és - sajnos — sokszor politikai feszültségekkel is számolnunk kell. Napjaink helyzete fokozza mindazon harcos és veszélyes tendenciákat, amelyek nem hogy a párbeszéd lehetőségét akadályozzák, de olykor már az emberi életet is veszélyeztetik. Ezért válik egyre égetőbb követelménnyé a párbeszéd folytatása. Ennek szükségességére úgy a keresztények, mint a muszlimok vezetői közül sokan ráébredtek már. Nagyon is igaz Szent-Iványi I. megállapítása: „A dialógus nem egy egyszeri megbeszélés, vagy tárgyalás. A dialógus egy folyamat, melynek során a keresztények és a muszlimok egymást erősítik az igazság és a béke iránti elkötelezettségükben, közösen keresik a megoldást a társadalmi kérdésekre, saját spirituális erőforrásaikra támaszkodva. ,m Nekünk, keresztényeknek a II. Vatikáni Zsinat nyújt erre ösztönzést71, VI. Pál pápa élete és tanítása pedig pozitív példával jár elöl.72 Ha lesz bennünk kellő lelki nagyság, megterem bennünk M. Fethullah Gülen három „pillére”, a szeretet, a tolerancia és a megbocsátás, akkor képesek leszünk sikerrel vállalkozni a párbeszédre, amelyre úgy kell tekintenünk, mint adott történelmi korunk hatalmas kihívására. Az egyetlen Isten gondviselő ereje, a Szentlélek jó tanácsa, bölcsessége bizonnyal nem hagy magunkra ezen az úton. 67 Fethullah Gülen, M., A vallások közötti párbeszéd szükségessége, 55—59. 68 Uo. 56. " Uo. 60. 70 Szent-Iványi, I., Az iszlámmal való párbeszéd lehetőségei, 426. 71 Ld. Weidmann, J., A vallásközi párbeszéd a II. Vatikáni Zsinat finyében, in Keresztény-Zsidó Teológiai Évkönyv 2007 (szerk. Szécsi, J.), Keresztény-Zsidó Társaság, Budapest 2008, 507-520. 11 A vallásközi párbeszédről Id. Kereszty, R., A vallásközi párbeszéd keresztény teológiája felé: a nemkeresztény vallások Isten üdvtervében, in Communio 15 (2007), 191—198; Uő., A vallásközi párbeszéd föladatai és eredményei. A vallásközi párbeszéd keresztény teológiája felé, in Communio 16 (2008), 74—80. 244 TEOLÓGIA 2009/3-4
