Teológia - Hittudományi Folyóirat 43. (2009)
2009 / 3-4. szám - Török Csaba: Az iszlám és a kereszténységgel való párbeszéd kérdése
TÖRÖK CSABA ■ Az iszlám és a kereszténységgel való párbeszéd kérdése A missziói optimizmust szemlélhetjük európai országainkban, ahol a kicsiny iszlám közösségek rendkívüli aktivitással folytatnak (már-már PR-tevékenységnek is beillő) propagandát, kezdve a nyugati iszlám teológiai központok létrehozásától, a nagyszámú publikációktól a dzsámik építésén át egészen a legkülönfélébb utcai akciókig. Ez az új helyzet azonban — a tiszta és naiv lelkesedés időszaka után — egyre gyötrőbb nehézségekkel is szembesíti az új közegben élő muszlimokat (és tegyük hozzá: a körülöttük élő nyugatiakat, különösképpen pedig a keresztényeket). „Az iszlám felől nézve (...) egyre szorongatóbban vetődik fel a kérdés: Jelent-e alternatívát az iszlám Európa számára? S ha igen, akkor milyen tekintetben? Európa szempontjából tekintve viszont egyre nagyobb súllyal jelentkezik az előbbi kérdés megfelelőjeként: Európa milyen alternatívát jelent az itt élő muzulmánok és általuk az egész iszlám világ számára?”5' Ezen kérdések súlyát nem becsülhetjük alá. Éppen az értelmiség vagy az uralkodó rétegek tehetetlensége és vallási érzéketlensége okozza, hogy az említett kérdések és problémák kapcsán a mindig is megvolt militáns kisebbségi csoportok (amilyeneket a keresztény hosszú történelme során az egyházban is gyakran találunk) napjainkban nagyobb teret kapnak.51 52 A kiutat ebből a helyzetből semmiképpen sem jelentheti a puszta elítélés. Az sem segít sokat, hogyha a nyugati értékrend ideáljainak bevezetésétől váguk az iszlám belső útkeresésének a megoldását. Ez — épp a fentebb is említett negatív történelmi tapasztalatok okán — semmi egyebet nem eredményezhet, mint a militáns csoportok további térnyerését, a fundamentalizmus vallási értelméről a politikai-társadalmi értelmére való hangsúlyeltolódást. Ennek nem csak aggasztó, de egyenesen életveszélyes következményeit nap mint nap láthatjuk a nagyvilágban. Ha utat keresünk, akkor azt a dialógusban kell megtalálnunk. 3. 2. A dialógus ereje: M. Fethullah Gülen Az iszlámnak nem lételeme a harc. A muszlim hívő ugyanúgy szereti a békét, mint a keresztény. Maga a Korán buzdít az „egybegyülésre”, arra, hogy találjuk meg a közös hitmegfogalmazás útjait, amelyek az egyetlen Isten szolgálatában köteleznek el egyre inkább minden hívőt.53 Számos muszlim hittudós, gondolkodó munkálkodik egy ilyen értelmű dialógus elméletének a kidolgozásán. Közülük írásunkban egy konkrét személyt, M. Fethullah Gülent szeretnénk kiemelni54, aki nem csak hazájában, de az egész világon olyan mozgalmat váltott ki, amelynek keretében elkötelezett hívő értelmiségiek a párbeszéd megerősítésén és előmozdításán fáradoznak. M. Fethullah Gülen teljességgel az iszlám fentebb leírt teológiai keretei között mozog55, ugyanakkor ezen kontextuson belül igyekszik megalapozni a párbeszéd eszméjét. Programadó műve A vallások közötti párbeszéd szükségessége címet viseli.56 Ezt az írást 51 Uo. 256. 52 A kérdésről Id. Coward, H., Pluralism in the World Religions, 77-81 („Militant responses in modem Islam”). ” Vö. Korán 3:64. “Életéről, gondolatairól Id. Kicsoda M. Fethullah Gülen?, in Fethullah Gülen, M., Tanulmányok, nézőpontok és vélemények, The Light Inc., Somerset (NJ) 2006, 9—16. 55 Ld. Fethullah Gülen, M., Allah Küldötte Mohammed, i.m. 56 Magyarul: Fethullah Gülen, M., A vallások közötti párbeszéd szükségessége, in Uő, Tanulmányok, nézőpontok és vélemények, 39—60. 242 TEOLÓGIA 2009/3-4
