Teológia - Hittudományi Folyóirat 43. (2009)
2009 / 1-2. szám - Hámori Antal: Az életvédelem kritikus pontjai (abortusz, sterilizáció, drogfogyasztás, "eutanázia")
Az életvédelem kritikus pontjai HÁMORI ANTAL Összefoglalva az eddigiekben mondottakat: „Minden emberi élet a fogantatás pillanatától a halálig szent, mert az emberi személyt az élő és szent Isten önmagáért akarta a maga képére és hasonlatosságára teremteni.”55 Az ember tehát különleges helyet foglal el a teremtmények között: az egyetlen, akit Isten önmagáért akart,56 és aki párbeszédre képes vele.57 Az ember az egyetlen, akit Isten saját képére és hasonlatosságára teremtett (a teljes és tökéletes életre).58 Ez a Teremtő szentségéhez való hasonlatosság az ölés tilalmának legvégső alapja59.60 Az ember megölése súlyosan ellenkezik a személy méltóságával és a Teremtő szentségével.61 A tízparancsolat összefüggésében a „Ne ölj!” parancsa62 a keresztény hagyomány szerint az ártatlan emberi élet közvetlen és szándékos kioltását tiltja.63 Az emberi 54 MA 12-13.; DonumV I., 1., 3., III; PCI, Resp., 1988. január 19., in AAS 80 (1988), 1818.; KEK 2270., 2274.; EV 44.; EDC 35.; MKPK 2003. évi bioetikai körlevele, 24-25., 27—30., 32., 41-42., 60.; Serra, Angelo-Co- lombo, Roberto, A humánembrió identitásának és státuszának kérdése természettudományos szempontból, in A humánembrió identitása és jogállása (A Pápai Életvédő Akadémia dokumentációja) (szerk. Dios Vial Correa, J. de—Sgreccia, E.), MKPK PCsB, Budapest 2001, 130-196. KEK 2319., 1703. („A szellemi és halhatadan lélekkel felruházott emberi személy a Földön »az egyetlen teremtmény, amelyet Isten önmagáért, vagyis az emberi személyért akart«. Fogantatása pillanatától örök boldogságra rendelt lény.”) Vö. ljn 4,7—8,11,19; Jn 4,19: „Azért szeretjük (az Istent), mert ő előbb szeretett minket.”; Kol 1,15; GS 36.; II. János Pál pápa, Veritatis splendor kezdetű enciklika a katolikus Egyház minden püspökének az Egyház erkölcstanának néhány alapvető kérdéséről, 1993. augusztus 6., in AAS 85 (1993), 1133—1228. (VS), 10., 34., 92. (ford. Diós, I.), PM XXIV, SZÍT, Budapest 1993, 149. II. János Pál pápa, Mulieris dignitatem kezdetű apostoli levél a nő méltóságáról, 1988. augusztus 15., in AAS 80 (1988), 1667—1718. (MD), 7., 10., 17—19.; MKPK 2003. évi bioetikai körlevele, 8.: „Amikor az Isten iránti érzés megsérül, veszélybe kerül az ember iránti érzés is: »a teremtmény a Teremtő nélkül a semmibe zuhan (...), és ha Isten feledésbe merül, maga a teremtmény érthetetlenné válik« (GS 36). Ha az ember az élet puszta fizikai valóságának foglya lesz, akkor az bizonyos értelemben »dologgá« silányul, amely könnyen szabadon uralhatóvá és manipulálhatóvá válik. így a lét értékei helyébe a birtoklás dolgai lépnek.”. Az élet határpontján lévő ember fizikai és lelki értelemben fokozottan sebezhető és kihasználható; a gyenge ember védelmének, támogatásának igazi forrása emberi mivolta, filozófiai kifejezéssel élve ontológiai (lételméleti) meghatározottsága, illetve istenképisége és megváltott volta, aminek a jogalkotásban is tükröződnie kell (ld. uo. 119-120.). 56 Vö. GS 14., 24.; VS 13.; MKPK 2003. évi bioetikai körlevele, 209. 57 MKPK 2003. évi bioetikai körlevele, 13.; továbbá uo. 14. Vö. XII. Plusz pápa. Sacra virginaris kezdetű enciklika II, in AAS 46 (1954), 174. Ld. még II. JÁNOS PÁL PÁPA, Beszéd a Pápai Életvédő Akadémia évi közgyűlésének alkalmából, 2001. március 1., in AAS 93 (2001), 445-448.; II. JÁNOS PÁL PÁPA, Beszéd a Rota Romana bíráihoz és tisztségviselőihez, 2001. február 1., in AAS 93 (2001), 358—365.; II. JÁNOS PÁL PÁPA, Nuntius ad Germaniae Episcopos missus, 1999. június 3., in AAS 91 (1999), 1072—1075.; II. JÁNOS PÁL pápa, Beszéd a Pápai Életvédő Akadémia évi ülésének résztvevőihez, 1999. febmár 27., in AAS 91 (1999), 878-882.; II. János Pál pápa, Nuntius Episcopis Germaniae missus, 1998. január 11., in AAS 90 (1998), 601-607.; II. JÁNOS PÁL pápa, „ Vitae mysterium” motu proprio, in AAS 86 (1994), 386.; II. JÁNOS PÁL PÁPA, Redemptoris Mater kezdetű enciklika a Szűzanyáról, 1987. március 25., in AAS 79 (1987), 424-425. (RM), 46.; II. János Pál pápa, Beszéd a jegyesekhez, Kinshasa, 1980. május 3., in AAS 72 (1980), 462.; VI. Püspöki Szinódus, Üzenet korunk keresztény családjaihoz, 1980. október 24.; Olasz Katolikus Püspöki Konferencia, „Keresztény közösség és a születő emberi életfogadtatása" körlevél, 1978. december 8. 58 Tér 1,27; 2,7; Bölcs 9,2-3; EV 7. Vö. MKPK 2003. évi bioetikai körlevele, 150., 172., 174., 209., 270. („Az emberi élet értéke az Isten képére és hasonlatosságára történt teremtettségéből és a Jézus Krisztus általi megváltásból fakad, ..." — ld. EV 25.: „Krisztus véréből meríti minden ember az erőt, hogy az élet oldalára álljanak. Éppen ez a vér a remény legerősebb indítéka, sőt az abszolút biztonság alapja arra, hogy Éten terve szerint a győzelem az életé lesz. ”). 59 Tér 9,6. Vö. Kiv 1,7-22. MKPK 2003. évi bioetikai körlevele, 13.; vö. uo. 28 („Az Isten képére és hasonlatosságára megalkotott, és társas kapcsolatai által meghatározott ember egyedüli célja, hogy testi, szellemi és lelki képességeiben egyre inkább kibontakozva eljusson végső céljához, Istenhez. Az ember tehát soha nem tehető puszta tárgy vagy eszköz értékűvé; élete annak kezdetén sem szolgáltatható ki egy másik ember vagy akár a társadalom céljaira. “), és 33—34. 61 KEK 2320., 2322-2323.; EV 17. Vö. KEK 2263-2283.; EV 56. 62 Kiv 20,13; MTörv 5,17; Mt 5,21-22. Vö. GS 29. 63 Vö. Kiv 23,7; KEK 2261.; EV 57g. 23
