Teológia - Hittudományi Folyóirat 43. (2009)
2009 / 3-4. szám - Szuromi Szabolcs Anelm: A krisztushívők társulásai a katolikus egyház hatályos jogában
SZUROMI SZABOLCS ANZELM A krisztishívők társulásai a katolikus egyház hatályos jogában mán — kivéve, ha ezt a szabályzat kifejezetten lehetővé teszi — nem szűnhetnek meg26, csak működésük világi jogi relevanciáját veszítik el. 3. A TÁRSULÁSOK A KRISZTUSHÍVŐK MEGSZENTELŐDÉSÉNEK SZOLGÁLATÁBAN A cura animarum, azaz a lelkek gondozása már a koraközépkor óta különös hangsúllyal jelenik meg az egyházjogi forrásokban.27 Mind a középkori zsinati kánonokból (vö. III. Lateráni Zsinat [1179] Can. 328; II. Lyoni Zsinat [1274] Const. 1329), a Trienti (1545- 1563)30 és a II. Vatikáni Zsinat (1962—1965) rendelkezéseiből31, mind a Klérus Kongregáció 2002. augusztus 2-án kiadott instrukciójából32 egyértelmű, hogy a lelkek gondozása elsődlegesen a plébánia és a plébános kötelezettsége. Ez azonban nem jelenti azt, hogy az emberi társadalom különböző területeinek az evangélium tanításával való átitatásán fáradozó krisztushívők ne vállalhatnának aktív szerepet ebben a sajátos küldetésben.33 A cura animarum feladatában való közreműködés legrégebbi és egyúttal leghatékonyabb formái azok a krisztushívőkből - klerikusokból, szerzetesekből, világiakból - álló társulások, amelyek valamely lelki cél megvalósításán közösséggé szerveződve fáradoznak. Mindennek az alapja a krisztushívők keresztségben elnyert kötelezettsége az életszentségre történő törekvésre, továbbá a katolikus hit megváltására.34 A lelkek gondozása, a nyilvános istentisztelet, és a keresztény tanítás előmozdítása területén végzett közösségi munka tehát, nem az egyes tagok személyes, evilági célját szolgálja, hanem kifejezetten az egész egyház küldetését. Ez a tevékenység sok esetben hasonlít az egyes megszentelt élet intézményeinek és apostoli élet társaságainak a munkájához, mégis nyilvánvaló az a lényeges különbség, amely a megszentelt élet formáit követő tagok egész életre szóló — az evangéliumi tanácsokhoz kötődő — státusza és a valamely társuláshoz csatlakozott tagok életállapota között fennáll. A plébániákon működő egyházi egyesületek kapcsán az 1941. november 11—12-ig megtartott Esztergomi Főegyházmegyei Zsinat35 a következőképpen fogalmaz: „Az Ol- táriszentség imádásának előmozdítása céljából a lelkipásztorok alakítsák meg és vezessék buzgón az Oltáregyletet és a Jézus Szíve Társulatot.”36 Ezekre a hagyományos társulá26 Vö. Erdő, P., Laplace de l’Eglise Catholique dans la societe hongroise etson rapport avec Vetat, in Mission et culture (ed. Erdő, P.), Budapest 2007, 93-113, különösen 98-101, 107. 27 Szuromi, Sz. A., A plébánia viszonya a megszentelt élet intézményeihez és az apostoli élet társaságaihoz, valamint egyes lelkiségi mozgalmakhoz, in Kánonjog 11 (2009), 47-55, különösen 47. 28 Conciliorum oecumenicorum decreta, Bologna 19733, 212. 29 Conciliorum oecumenicorum decreta, 321—322. 30 Cone. Tridentinum, Sessio XXI (16 iul. 1562), Doctrina de communione sub utraque specie et parvulorum, Decretum de reformatione, Can. IV. Condliorum oecumenicorum decreta, 729—730. 31 Vö. Cone. Vaticanum II, Sessio VII (28 oct. 1965), Decretum de pastorali episcoporum munere in ecclesia, 28. Condliorum oecumenicorum decreta, 932. 32 C. Clericis, Instr. Hpresbitero, pastore eguida della communita parrochiale, 2 aug. 2002. 33 Vö. Fiol, M. P., Finalidades sodo-temporales en assodadones canonicas defieles, in Revista Espanola de Derecho Canonico 49 (1992), 150—152. Sanchez-Gil, S.A., L’apporto deifedeli laid all’eserdzio della cura pastorale della counitä parrochiale, in Metodo, Fonti e Soggetti dei Diritto Canonico (ed. Arrieta, J. I.-Milano, G. P.), Cittá del Vaticano 1999, 1131-1156. 34 LG 11a, 33,39-41. 35 Szuromi, Sz. A., Adalékok az Esztergomi Főegyházmegye 1941. évi zsinatának határozataihoz, in Miscellanea Ecclesiae Strigoniensis II, Budapest 2004, 95-103. 36 281. §; vö. CIC (1917) Can. 1273. 226 TEOLÓGIA 2009/3-4
