Teológia - Hittudományi Folyóirat 43. (2009)
2009 / 3-4. szám - Szuromi Szabolcs Anelm: A krisztushívők társulásai a katolikus egyház hatályos jogában
A krisztishívők társulásai a katolikus egyház hatályos jogában SZUROMI SZABOLCS ANZELM a XVI. század legeleje között terjedtek el.9 A CIC (1917) az egyházi egyesületekről a 684-725. kánonig tárgyalt, megkülönböztetve egymástól a világi egyesületeket (CIC [1917] cann. 684—699); és a világi harmadrendek (ordo tertius), a testvérületek (confratemi- tas) és jámbor egyesületek (pia unió) kategóriáját (CIC [1917] cann. 700—725).10 11 A 10. században kialakuló, a 12. századra pedig már a hívők egy-egy csoportját is magában foglaló confratemitas mindig jogi személyiséggel rendelkezett és valamely templomhoz, vagy legalább félig nyilvános kápolnához kötődött, ahol a tagok az istentiszteletben aktívan közreműködtek sajátos ájtatossággal, valamint misék mondatásával, más kegyes cselekedetekkel, továbbá a keresztény szeretet kollektív gyakorlásával.” A confratemitas tagjai egyúttal a számukra engedélyezett búcsúkból és további lelki javakból is részesültek. A főtestvérületek (archiconfraternitas) és főegyesületek (unio primaria) megalapítása fenn volt tartva a római pápának (CIC [1917] cann. 720—725).12 Annak ellenére, hogy a felvilágosodás időszaka Európa-szerte súlyos csapást mért a virágzó confratemitasokra, a világegyházban számos országban mind a mai napig működnek, és bár a társadalmi és jogi környezet jelentősen megváltozott, a különböző típusú egyházi társulások száma megnőtt, továbbá, az egyház mindennapi életében vállalt feladatok ellátása specializálódott, mégis a régi hagyományokat követő társulások a XXI. században is életképes formát jelentenek a krisztushívők számára. Az 1983-ban kihirdetett új Egyházi Törvénykönyv a 298—329. kánonokat szenteli a krisztushívők társulásaira vonatkozó egyetemes egyházjogi előírások kifejtésére. Ezek a kánonok kitérnek a különböző típusú és jellegű egyházi társulások alapításának és felügyeletének a szabályozására; a társulat működéséhez elengedhetetlenül szükséges szabályzat tartalmára, kötelezően előírva a társulás céljának, székhelyének, vezetésének, a tagság felvételének - kötelességeinek és jogainak - és a működés kereteinek pontos meghatározását. Már a régi jogban is sajátos hangsúllyal szerepeltek azok a lelki javak, engedélyezett búcsúk, esetleg kiváltságok, amelyekben a társuláshoz tartozó személy, tagsága alapján részesülhetett.13 Az egyházi társulásoknak ez az egyedi — az alapvető emberi jogokon alapuló civil társulásoktól különböző - tulajdonsága, továbbra is karakterisztikusan létezik. 2. A KRISZTUSHÍVŐK TÁRSULÁSAINAK LEHETSÉGES FORMÁI Az egyes egyházi társulásokat csoportosíthatjuk létesítés, jogi személyiség, és a tagok életállapota alapján, valamint területi szempontból.14 így beszélhetünk hivatalos és magántársulásokról; jogi személyiséggel rendelkező, vagy anélküli társulásokról; úgyneve9 Barna, G., A megújuló rózsaftizér (Az élő lelki rózsafíizér ájtatossága és társulata a XIX-XX. századi népi vallásosságban), in Egyházak a változó világban (szerk. Bárdos, I.-Beke, M.), Esztergom 1991, 319—322, különösen 319. 10 Vö. Bánk, J., Kánoni jog I. Budapest 1960, 443—450. 11 Dizionario degli Istituti di Petfezione II, 1442. 12 Clemens VIII, Const. Quaecumque, 7 dec. 1604: §§ 3, 12. Vö. Sipos, S., Enchiridion iuris canonirí, Romae 1954, 352. 13 Paulus VI, Const. Ap. Indulgentiarum doctrina, 1 ián. 1967: AAS 59 (1967) 23, n. 14. Vö. Comentario exegético al Código de Derecho Canónico (ed. Marzoa, A.-Miras, J.—Ridríguez-Ocafía, R.), Pamplona 1996. II. 456-457 (L. Navarro). “ Martínez Sistach, L., Associations of Christ’s Faithful, Montreal 2008, 34—38. TEOLÓGIA 2009/3-4 223
