Teológia - Hittudományi Folyóirat 43. (2009)
2009 / 3-4. szám - Rokay Zoltán: Schelling vallásfilozófiájának főbb állomásai
Schelling vallásfilozófiájának főbb állomásai ROKAY ZOLTÁN 2. amelyben az, ami az előzőben sors végzetként jelent meg, itt természeti törvény és a természet terve (Naturplan) gyanánt jelenik meg. Ez a korszak Schelling szerint a római köztársasággal kezdődött és a római birodalom bukásával ért véget. 3. az lesz, amelyben az, ami az előző kettőben úgy jelent meg, mint sors (végzet), illetve mint természet, itt mint gondviselés fog megjelenni. Hogy ez mikor fog bekövetkezni, nem tudjuk megmondani. „De amikor ez a periódus bekövetkezik, akkor lesz Isten is.,m Itt csak csírájában jelentkezik Schelling „történelemfilozófiája”, mitológiája és kinyilatkoztatás elmélete, de a vallást mint címszót megtalálhatjuk. A transzcendentális filozófia kiindulópontját mint teljes indiferenciát Schelling „Darstellung meines Systems”-ben a mágneses mező hasonlatával érzékelteti.31 32 A természet- filozófia jogos helyét és szerepét a gondolkodásban és „rendszerben”, Schelling „Bruno” (Avagy a dolgok isteni és természetes elvéről) című dialógusában is kifejti, amellyel egyben elhárítja a panteizmus vádját is. (Nem véletlen a „Bruno” cím, amely nyílván Giordano Bmnót kell, hogy eszünkbe juttassa, akit - többek között - panteizmus vádjával égették el). 3. 4. Würzburgi évek: 1803-1806. „Philosophie und Religion” Würzburgban felfigyeltek Schellingre. Előadásait a katolikus növendékek is látogatták, amit azonban a püspök (Schelling evangélikus lévén és már-már a panteizmus hírében állott), betiltott. Érdekességként meg kell jegyezni, hogy Schelling a protestáns Tübin- genben, katolikus kapcsolatai miatt nem juthatott katedrához. Minden esetre würzburgi működésének eredménye a „Philosophie und Religion” című írása. Fichte én-filozófiájá- ból indul ki, elismerve, hogy az abszolútból a valóságosba csak ugrás által lehet eljutni,33 de ugyanakkor visszautasítja a panteizmus és materializmus vádját, amellyel természet- filozófiáját illették.34 Nem fogadja el azt a nézetet sem, miszerint az emberi lélek és az anyagi világ az isteni bukása következtében jött volna létre — ahogyan a mitológiában érdekelt Schelling ebben a pontban Démeter és Perszephoné történetére emlékeztet.3’ A „System”-hcz hasonlóan Schelling a történelmet az ő „egészében Isten folyamatos kinyilatkoztatásának” minősíti.36 „A történelem Isten szellemében költött eposz, amelynek egyik része az ő középpontjától a legmesszebb távolságig mutatja be az ember útjait, a másik pedig, amely az ő visszatértét beszéli el. Az egyik úgyszólván a történelem Illiásza, a másik az Odysszeája. ”37 A vallás és a filozófia is az identitás helyreállítása az abszolúttal való egyesülésre, indifferenciára törekszik. „A voltaképpeni vallás, szem előtt tartva ideális jellegét, lemond a nyilvánosságról és visszahúzódik a titkok szent sötétségébe” — mondja Schelling,38 aki épp ebben látja exoterikus és ezoterikus vallások közötti különbséget: „Az ezoterikus vallás épp úgy szükségszerűen monoteizmus, mint ahogyan az exoterikus vallás valamely formájában a politeizmusba esik.”39 A vallás a természetfölöttire irányítja figyel31 Uo. 32 Schelling, F. W. J., Darstellung meines Systems der Philosophie, in Schellings Werke II., Leipzig 1907, 357k. 33 Schelling, F. W. J., Schriften 1804—1812, Union, Berlin 1982, 37-91 (Philosophie der Religion). 34 Uo. 73. 33 Uo. 63. 36 Uo. 80. 37 Uo. 38 Uo. 83. 39 Uo. 89. TEOLÓGIA 2009/3-4 217
