Teológia - Hittudományi Folyóirat 43. (2009)

2009 / 3-4. szám - Rokay Zoltán: Schelling vallásfilozófiájának főbb állomásai

Schelling vallásfilozófiájának főbb állomásai ROKAY ZOLTÁN mészetfilozófia meghatározó lesz ebben a kérdésben, a pozitív filozófia pedig posztulá- tuma „végeredménynek” tekinthető. Azonban nem szabad elkerülnie figyelmünket egy jegyzetnek a 10. levél kapcsán, amely Schelhng mitológiai érdeklődését és jártasságát hi­vatott alátámasztani: „A görögök istenei még a természeten belül álltak. Hatalmuk nem volt láthatatlan, nem volt elérhetetlen az emberi szabadság számára. Az emberi ravaszság gyakran aratott győzelmet az istenek hatalma felett. Még bátorságuk is nem egyszer fé­lemlítette meg az olymposzbelieket. De a görögök voltaképpeni természetfelettije a fá- tummal kezdődik, azzal a láthatatlan hatalommal, amelyet semmilyen természeti erő nem ér el és amely felett a halhatatlan istenek sem uralkodnak. Minél rettenetesebbek a természet fölötti terén, annál természetesebbek ők maguk. Minél édesebben álmodozik egy nép az érzékfeletti világról, annál megvetendőbb, nem-természetesebb ő maga.”18 Schelling 1796-tól Lipcsében természettudományi stúdiumokat folytat. Ezek nagy hatással lesznek transzcendentális filozófiájának kialakulására, előidézik a Fichtéből való eltávolodást, és a vele való szakítást, valamint Jacobi panteizmus-vádját.19 Schelling korában a Kant- és Fichte-féle (noha egymástól eltérő) filozófiakoncep- ció, amely a gondolkodó szubjektumot tette meg minden megismerés feltételének, el­haladt a természettudományok mellett, és nem vett tudomást azok fejlődéséről. Ettől függetlenül a természettudósok és kutatók nem zárkóztak be saját tudományukba, ha­nem mindig keresték a kapcsolatot a filozófiával, és még Kant kritikus korszaka előttről nagy jelentőséget tulajdonítottak az ún. „fizikoteológiának”, hogy csak egy olyan nevet említsünk, mint Johann Haller. Amíg Fichte „Kant filozófiájának mindössze erkölcsi magvát tette magáévá”,20 szükségesnek mutatkozott egy párbeszéd a természettudományokkal, amelyek arra töre­kedtek, hogy túllépjenek a mechanikus természetmagyarázat határain. Az olyan felfede­zések, mint Galvanié és Voltáé előmozdították ezt az igyekezetét. Schelling mindenek­előtt Lichtenberggel kereste a kapcsolatot, őrá viszont, érthető módon elsősorban Goethe figyelt föl.21 Schelling megpróbálta természettudományi „ismereteit” beépíteni rendszerébe, amely már az önállóság jegyeit kezdte mutatni, noha még mindig ragasz­kodott a Fichte-ihletésű idealizmushoz, illetve a kanti kriticizmushoz. A „megoldást” Herdernél vélte megtalálni, aki a természet és a szellem analógiájáról beszél és párhu­zamba állítja a kettőt.22 Az ember, a gondolkodó szubjektum is a természet része, amely­nek benne működő ellentétes erői hasonlóak az emberi szellem működéséhez. Ezek a felismerések a természetben működő teremtőerőre engednek következtetni és elvezet­nek a Leibniz által posztulált prestabilizált harmóniához, a természet célszerűségének és irányított voltának felismeréséhez, amely magában: foglalja a megismerő „szubjektum” és megismert „objektum” közös Alkotójának és Fenntartójának gondolatát. Ugyan­akkor hatályon kívül helyezi a Kant-féle „fél-filozófiát”23 és „Isten behelyettesítését az autonómnak elgondolt emberrel.”24 18 Uo. 217. 19 Vö. Fichte—Schelling Briefwechsel (eingeleitet von Schulz, W.), Suhrkamp, Frankfurt 1968. Továbbá: Friedrich He­inrich Jacobis Werke III, Leipzig 1816, 247-263: Von den Göttlichen Dingen und ihrer Offenbarung (1811); Schelling, F. W. J., Denkmal der Schrift „ Von dengöttlcihen Dingen etc.’’, in Schriften 1804-1812, Berlin 1982, 224-316. 20 Vö. Haym, 638. 21 Uo. 644. 22 Uo. 642. 658. 23 Uo. 645. 22 Vö. Holz, H., Die Idee der Philosophie bei Schelling. Freiburg—München 1977, 55. TEOLÓGIA 2009/3-4 215

Next

/
Oldalképek
Tartalom