Teológia - Hittudományi Folyóirat 43. (2009)
2009 / 1-2. szám - Hámori Antal: Az életvédelem kritikus pontjai (abortusz, sterilizáció, drogfogyasztás, "eutanázia")
HÁMORI ANTAL Az életvédelem kritikus pontjai II. János Pál pápa az Evangélium vitae kezdetű enciklikájában iga: „A szentírási szövegek, melyek soha nem beszélnek szándékos abortuszról, nem is tartalmaznak rá vonatkozó kifejezett és közvetlen tilalmakat, úgy tekintik a magzatot, hogy természetes következetességgel rá is érvényes Isten »ne ölj« parancsa. — „...amit e legkisebb testvéreim közül eggyel is tettetek, velem tettétek.”22 23 A Magyar Katolikus Püspöki Konferencia 2003-ban kiadott, Az élet kultúrájáért című bioetikai körlevele a következőket tartalmazza: „A kereszténység történelmének kezdetétől fogva igen nagy figyelmet fordított az emberi életnek az Istennel való különleges kapcsolatára, transzcendens eredetére, ám a Szentírásban kifejezetten a magzatvédelemre vonatkozó részeket nem találunk.24 Ennek oka részben az lehet, hogy az emberi élet transzcendens eredete és ebből fakadó tisztelete a Szentírás egészét áthatja, részben pedig az, hogy az abortusz gyakorlata ténylegesen ismeretlen volt Izraelben. Az őskeresztény idők és az egyházatyák korának görög-római társadalmában az abortuszt széles körben gyakorolták. Ezzel a pogány magatartással szemben az ősegyház markáns, életet védő és tisztelő tanúságtétele sajátos keresztény vonása volt az ókor krisztuskövetőinek.”25 2. Az élet védelme az Egyház tanításában Az Egyház az első századtól kezdve hangsúlyozta minden szándékos abortusz erkölcsi rosszasságát. „Ez a tanítás nem változott és változatlan marad. A közvetlen, azaz akár célként, akár eszközként szándékolt abortusz súlyosan ellenkezik az erkölcsi törvénnyel.”26 A II. Vatikáni Zsinat Gaudium et spes kezdetű lelkipásztori konstitúciójának megfogalmazásában az életet a fogantatástól kezdve a legnagyobb gonddal oltalmazni kell: az abortusz és a csecsemőgyilkosság szégyenletes gaztett („utálatos bűncselekmény”).27 A Hitta- ni Kongregációnak a kezdődő emberi élet tiszteletéről és az utódnemzés méltóságáról szóló Donum vitae kezdetű instrukciója szerint: „A személy elidegeníthetetlen, alapvető jogai közé tartozik az élethez és a testi épséghez való jog, mellyel minden emberi teremtmény rendelkezik fogantatása pillanatától egészen a halálig.”28 „A magzatot a fogantatás pillanatától megillető tiszteletből és védelemből következik, hogy a törvénynek megfelelő büntetéssel kell válaszolnia a magzat jogainak bármely szándékos megsértésére.”29 22 EV 61. 23 Mt 25,40; vö. Zsid 12,24. 24 Kiv 21,22. 25 Didaché 2,2; Bamabás-levél 9,5; Tertullianus, Apologetika, 9,8; A Katolikus Egyház Katekizmusa (KEK) (1997. augusztus 15.), A latin mintakiadás fordítása, SZÍT, Budapest 2002, 863, 2271, 2322. „Az Egyháznak ez a megfogant élet melletti elkötelezettsége a II. Vatikáni Zsinat tanításában, az Egyházi Törvénykönyvnek (CIC) az abortuszhoz egyházi büntetést kapcsoló, tanúságtevő erejű 1398. kánonjában, és II. János Pál pápa Evangelium vitae kezdetű enciklikájában is egyértelműen megmutatkozik.” — Ld. Magyar Katohkus Püspöki Konferencia, Az élet kultúrájáért, A Magyar Katolikus Püspöki Konferencia körlevele a bioetika néhány kérdéséről, SZÍT, Budapest 2003, 146 (MKPK 2003. évi bioetikai körlevele), 17; II. Vatikáni Zsinat, Gaudium et spes kezdetű lelkipásztori konslitúái az Egyház és a mai világ viszonyáról (GS), Róma 1965. december 7., in AAS 58 (1966), 1025—1115, 27, 51; EV 58-63. 26 KEK 2271,2322; EV 54. 27 GS 51; KEK 2322; EV 58, 62. 28 Hittani Kongregáció, Donum vitae kezdetű instrukció a kezdődő emberi élet tiszteletéről és az utódnemzés méltóságáról (DonumV) (ford. Gresz. M.), 1987. február 22., in AAS 80 (1988), 70-102. www.katoHkus.hu/roma/bioetika - 2002. május 13.), III. 29 Uo.; 1983. évi Codex Iuris Canonici (CIC) 1397-1398k, Codex Canonum Ecclesiarum Orientalium (CCEO) 1450k. 1-2. § (vö. 1917. évi Codex luris Canonici 2350k); Hámori, A., Életvédelem a katolikus Egyház jogrend20
