Teológia - Hittudományi Folyóirat 43. (2009)
2009 / 3-4. szám - Puskás Attila: A szentté avatásban megállapított csoda teológiai értelmezése
A szentté avatásban megállapított csoda teológiai értelmezése PUSKAS ATTILA tudományosan megalapozott nézet. Emellett azt is megállapíthatjuk: már önmagában az a tény, hogy a XIV. Benedek által több mint 250 évvel ezelőtt a csodás gyógyulás kritériumaiként megfogalmazott szempontok lényegileg ma is egybeesnek a gyógyulás rendkívüliségének és az eddigi tudományos eredmények alapján megmagyarázhatatlannak történő orvosi kinyilvánítás alapszempontjaival, megcáfolja azt a feltételezést, hogy a tudományok fejlődése leszűkíti, majd megszűnteti a csodás események tartományát. Ellenkezőleg, a természettudományok fejlődése, a természet általános működésének egyre alaposabb megismerése éppen hogy lehetővé teszi a rendkívüli gyógyulások „rend-kí- vühségének” pontosabb meghatározását. S ez nemcsak az elmúlt évszázadok rendkívüli gyógyulásaira, hanem az evangéliumok által tanúsított jézusi csodákra is igaz, melyek nagyobb részének történetiségét csak egy ideológiailag elfogult exegézis vitatja el. Továbbá, a rendkívüli gyógyulások tényével való szembesülés által hozzánk intézett kérdésre úgy is lehet válaszolni, hogy valaki a véletlenre hivatkozik. Eszerint a természettudomány azért nem tudja megmagyarázni ezeket a rendkívüli eseményeket, mert azok nem általános törvényszerűségek alesetei, hanem éppen az azoktól való véletlenszerű eltérések. E hipotézisnek egy újabb változata abból indul ki, hogy az érzékileg észlelhető makroftzikai jelenségek szintjén érvényesülő törvényszerűségek nem mások, mint a mikrofizikai események, interakciók statisztikailag konstans összeredményei. Egyesek feltételezése szerint e mikrofizikai történések esetében nemcsak arról van szó, hogy azok eddig még pontosan fel nem térképezett törvényszerűségeknek alávetve mennek végbe, hanem arról is, hogy objektíve, s nem pusztán a mi megismerésünk korlátozottságánál fogva, esetleges, sőt véletlenszerű események. A csodás gyógyulásra nézve ez azt jelentené, hogy az noha statisztikailag rendkívül valószínűtlen, ám mégis természetes módon elvárható kivétel lenne azon a játéktéren belül, melyet a statisztikailag érvényesülő természeti törvények nyitva hagytak. Ez a végső soron a vak véletlenre hivatkozó hipotézis azonban nem tudja továbbra sem megmagyarázni a maradandó összefüggést az ima és a rendkívüli gyógyulás között. Ráadásul, ha megfontoljuk, hogy milyen sok mikrofizikai eltérésnek a konvergenciájára lenne szükség ahhoz, hogy makroftzikai szinten egy önmagában rendkívül bonyolult gyógyulás megtörténjék, akkor a megvalósulás elméletileg fennálló parányi valószínűsége valóban a minimumra csökken, s így a természettudományos magyarázat számára elégtelennek bizonyul. Még inkább belátható e feltételezés elégtelensége, ha meggondoljuk, hogy nem egyszeri eseményről van szó, hanem bizonyos feltételek mellett bizonyos gyakorisággal előforduló, noha előre ki nem számítható történésről. Ugyanakkor megjegyezzük, hogy a rendkívüli gyógyulásoknak a mikrofizikai folyamatok indetermináltságára támaszkodó magyarázata megengedi az értelmezés teista változatát is. Eszerint a mikrofizikai szinten érvényesülő meghatározatlanság nem a pusztán véletlenszerű események, hanem éppen a közvetlen isteni cselekvés lehetőségének a játékterét alkotná, mely makroftzikai szinten a rendkívüli gyógyuláshoz, mint csodához vezet. Ha meggondoljuk, hogy Isten gondviselő cselekvése az előre nem jelezhető, véletlenszerű eseményeket is átfogja és azokat új, üdvözítő szándékát megvalósító célra irányíthatja, akkor — véleményünk szerint — alapvető teológiai kifogás nem emelhető ezen értelmezéssel szemben. Ebben az esetben a mikrofizikai szinten végbemenő és a megszokott természeti rendtől eltérő folyamatok bonyolult sorainak rendkívül valószínűtlen konvergenciáját, melynek eredménye makroftzikai szinten a rendkívüli gyógyulás, Isten célra irányító cselekvése okozná.18 18 E magyarázatnak az az előnye, hogy nemcsak posztulátumként állítja, hanem koherensen érthetővé is teszi, hogy a csodás gyógyulás (egyáltalán a csoda) nem a természeti törvények megsértése, felfüggesztése vagy hatáTEOLOGIA 2009/3-4 201
