Teológia - Hittudományi Folyóirat 43. (2009)
2009 / 3-4. szám - Puskás Attila: A szentté avatásban megállapított csoda teológiai értelmezése
I PUSKÁS ATTILA A szentté avatásban megállapított csoda 1. A CSODA FOGALMA A KANONIZÁCIÓS ELJÁRÁSBAN Általános teológiai megközelítésben a csoda Istennek olyan különleges cselekvése a világban, mely sajátos módon valósítja meg az üdvösség rendjét, isteni jellel kinyilvánítva Isten üdvözítő szándékát az embernek.1 Nyilvánvalóan a szentté avatási eljárás során feltételezett és használt csodafogalom is erre, a bibliai tanúságtételen alapuló, általános tálteológiai meghatározásra megy vissza, ugyanakkor konkretizálja annak jelentését és kiemeli néhány szempontját. A kanonizáció során igazolt csoda esetében is arról van szó, hogy Isten különleges módon, jelszerűen cselekszik a világban az ember üdvösségére. Ennek a csodának azonban egyfelől az a sajátossága, hogy Isten az ő színelátására jutott szent szolgájának a közbenjárására cselekszik, melyet a zarándokegyház egyes hívő tagjai imában kémek. Másfelől, Isten ebben az esetben nemcsak annak a konkrét embernek a személyes üdvösségét akaija munkálni, akivel a csoda történik, hanem az egész egyházét és az emberiségét is. Az egyház felfogása szerint Isten az, aki szenteket támaszt az egész egyház javára, s ő az, aki a szentek tiszteletét is akaija azért, hogy példájukat követve és segítségüket kérve mi magunk is szentekké váljunk és eljussunk az üdvösségre. Ezért az életszentség hírében meghalt és az evangéliumi élet erényeit hősies fokban megvalósított személy közbenjárására véghezvitt csoda Isten jeleként, üzeneteként (vox Dei) értelmezhető. Annak a hívő meggyőződésnek az isteni megerősítéseként, hogy Isten szolgája valóban a mennyei dicsőség részese. A csoda annak az isteni akaratnak a kifejeződéseként olvasható, hogy az egész egyház tisztelje az illető szentet, dicsőítse érte és benne a mindenható Istent, kövesse példáját és kéije segítségét. A szent közbenjárására végbevitt csodán keresztül Isten ilyen módon munkálja az egész egyház üdvösségét. XIV. Benedek pápa a kanonizációról szóló összefoglaló művében, melyet XII. Piusz pápa a szentek tiszteletének a teológiai és jogi alapjait kidolgozó teljesítményének a jelentőségét tekintve méltán hasonlított Aquinói Szent Tamás Summájához, a szoros értelemben vett csodának három fajtáját különböztette meg.2 Az első típusba sorolta azokat, melyek abszolút módon meghaladják a természet törvényeit (pl. a test megdicsőülése); a második típusba azok az események tartoznak, melyeknek a létrehozására a természet 1 Misztal, H., Le cause di canonizzazione. Storia e procedura, in Congregazione déllé Cause dei Santi, Sussidi per lo studio déllé cause dei santi, 8, Vatican 2005, 70. 2 „XIV. Benedeknek ez a művét, amennyiben a Katolikus Egyház szentek tiszteletére vonatkozó felfogásának és gyakorlatinak a szintézise, Aquinói Szent Tamás Summájához lehetne hasonlítani ...”. Osservatore Romano, A. XCIX-N. 82 (30.049), 9/4/1959, p. 3. TEOLÓGIA 2009/3-4 • XLIII (2009) 195-210 195
