Teológia - Hittudományi Folyóirat 43. (2009)
2009 / 3-4. szám - Perendy László: A páli iratok recepciója a korai apologetikában
PERENDY LÁSZLÓ A páli iratok recepciója a korai apoiogetikában „Nincs igaz egy sem, nincs, aki értene, nincs, aki Istent keresné. Mind letértek az útról, elfajzottak, nincs, aki jót tenne, nincs egy sem. Tátongó sír a torkuk, nyelvük csalárdságot beszél, kígyók mérge van ajkukon. Szájuk telve átokkal és keserűséggel, lábuk gyors a vérontásra. Ösvényeiken baj és nyomor, a béke útját nem ismerik, Isten félelme nincs szemük előtt.”3 A Dialógus 39,lk-ben pedig az lKir 19,10—17-et (Illés panasza Izrael ellen és Isten válasza) Jusztinosz olyan verzióban közli, amely több ponton eltér a Septuagintától, viszont megegyezik a Róm 11,2—5-tel. E párhuzamok láttán nehéz vitatni, hogy Jusztinosz a Rómaiakhoz írt levél alapján idézi a fenti ószövetségi helyet. Nagy bizonyossággal kimutatható továbbá, hogy Jusztinosz felhasználta a Korintusiaknak írt I. levelet, továbbá a Galat óknak, az Efezusiaknak és a Kolosszeiknek írt leveleket. Bizonytalan, hogy a Korintusiaknak írt II. levelet, illetve a Tesszalonikaiaknak írt II. levelet ismerte-e. Annak pedig semmi nyoma, hogy a Filemonnak írt levelet és a pasztorális leveleket felhasználta volna. Tartalmi szempontból vizsgálva az összefüggéseket egyértelmű, hogy Pálhoz hasonlóan Jusztinosz is ismerte némely ószövetségi hely allegorikus értelmezését. A Ko- losszeieknek írt levél 2,11—13-ban foglaltakhoz hasonlóan a Dialógus 43,2-ben a körülmetélés bűnöket elengedő szerepét a keresztségre alkalmazza. Ennél is fontosabb azonban, hogy mindketten rámutatnak a mózesi törvény kihirdetése előtti üdvrendre, és ezzel a ténnyel igazolják a Tórával szembeni keresztény szabadságot. A kereszténység lényege tehát nem a Törvénnyel való szakítás, hanem a Mózes előtti üdvrend megújítása (Dialógus 11,5; 23,lk.; 92,3). Ugyanakkor az is egyértelmű, hogy a Jusztinosznál található — egyébként árnyaltan alkalmazott - ún. „paulinizmusok” még egyáltalán nem teszik az apologétát a páli teológia követőjévé. Ugyanis a jusztinoszi teológia lényegét képező AÓyoi CTieppomKOÍ-tan nagyon nehezen lenne összeegyeztethető azzal, amit Pál mond a bűnnek a Krisztus előtti világban megnyilvánuló, mindent tönkretevő uralmáról. Noha még számos közös témával találkozhatunk a két szerzőnél, több esetben hiányzik az utalás Pál megfelelő művére. Az I. Apológia 17. fejezetében azt íija Jusztinosz, hogy a keresztények államhoz való hűségét az is bizonyítja, hogy fizetnek adót, mégsem utal a Rómaiakhoz írt levél 13. fejezetére. A feltámadással kapcsolatos fejtegetéseiben nincs nyoma az lKor 15-nek. Az I. Apológia 49. fejezetében, amely a pogányok megtéréséről és a zsidók elvetéséről szól, nincs nyoma a Rómaiakhoz írt levél 9—11. fejezeteknek, noha mindketten íz 65,2-re alapozzák érvelésüket. Emst Dassmann is megállapítja, hogy számos esetben nyilvánvaló Pál leveleinek ismerete. A. E. Barnett úgy számolja, hogy 15 esetben biztosak, 11 esetben nagyon való- színűek, 6 esetben pedig valószínűek a páli reminiszcenciák.4 Ugyanakkor azonban idézet soha nem szerepel Páltól, sőt még a nevét sem említi Jusztinosz. Ez annál különösebb3 Biblia, Budapest 2005, 1638. A továbbiakban is ebből a magyar bibliakiadásból idézek. 4 BARNETT, A. E., Paul Becomes a Literary Influence, Chicago 1941, 247. 188 TEOLÓGIA 2009/3-4
