Teológia - Hittudományi Folyóirat 43. (2009)
2009 / 3-4. szám - Medgyessy László: Jézus és a pénz
Jézus és a pénz MEDGYESSY LÁSZLÓ közutálatnak örvendett. De Zakeust csak a pénz, a meggazdagodás érdekelte, vallása törvénye, hazája sorsa hidegen hagyta. Ám amikor Jézussal találkozott, hirtelen minden megváltozott. Életét új értékrend kezdte vezetni: Isten, és nem a mammon felé való engedelmesség lett a legfontosabb átrendeződött lelkében, elméjében. A pénz is más helyre került, nem cél volt többé, csak eszköz a jó cselekvésére. Nyilvános bűnvallása után vagyona felét a szegényeknek adta, és ígérte, hogy akiket megcsalt, azokat a törvényben előírt jóvátétel duplájával (négyszeresével) kártalanítja. Teljesen felesleges azt számolgatni, hogy Zakeus még ezek után is gazdag maradt. A fő dolog az, hogy vagyonát Jézus értékrendszere szerint a , jóra” kezdte használni. Jézus és a pénz kérdésére az evangéliumokban talált válaszok a mindenkori tanítványok számára elsősorban, prioritásokat jelölnek meg. Első és legfontosabb az Istent szeretni „teljes szívedből, erődből és elmédből”. Ezek után a „fontossági sorrendben” minden más, így a pénz is a megfelelő helyre kerül. A sorrend alapvető üzenetei így foglalhatók össze: 1. Semmink nincs, legyen az lelki vagy anyagi kincs, ami nem Istentől jött és az nem Isten tulajdona maradt. Az ember csupán ideiglenes sáfár, rövid időre megbízott szolga úgy a szellemi, mint a fizikai értelemben vett talentumok (szőlők, szántóföldek, házak, örökségek, talált kincsek, barmok, nárdus olajok, halászhálók, gyöngyök, aranyak, ezüstök, drachmák és dénárok) felett, amikkel el kell majd számolnia egyszer az igazi tulajdonosnak. 2. A sáfárok szabad kezet kaptak a rájuk bízott értékek felett. Van, aki elveszíti, van, aki eltékozolja, van, aki elássa, van, aki megsokszorozza, és van, aki kisajátítja magának azt, ami nem az övé. Az utóbbi vétek önbecsapáshoz vezet. Az ilyen hamis sáfár azt hiszi, hogy amije van, azt ő szerezte magának, minden az övé, senkinek nem tartozik semmivel. Bizalmát múló gazdagságba, és nem a gondviselő Istenbe veti. Bolond gazdag az, aki az egész világot megnyeri is, de lelkében kárt vall. Szíve oda kerül, ahová kincseit tette, a mammon lábai elé. 3. Olyan esetekben, ahol ez a lelki öncsonkítás már végbement, és a pénz magas falként áll Isten és az ember között, Jézus egy radikális megoldást javasolt, utolsó lehetőséget a menekülésre. Jó, ha az ilyen sáfár szétosztja mindenét a szegények között, így kényszerítve magát, hogy kizárólag Istenre támaszkodjon. Ezt az életmentő döntést, a Mester segítségével mindenkinek magának kell meghozni. 4. A földi javak nem egyenlően vannak elosztva a sáfárok között. De az evangéliumok által javasolt prioritások betartása a sáfár hitétől és nem a rendelkezésére álló anyagi javak nagyságától függ. Sőt a nagyobb vagyon nagyobb akadályt jelenthet. Jézus nem túlzott, amikor a tű fokán való átjutás nehézségével figyelmeztette a gazdagokat. Nem véletlen, hogy a sáfárság legszebb, legbiblikusabb példáját egy szegény özvegyasszonynál találta meg, aki mindenét, utolsó két filléijét, Isten segítségében bízva a perselybe tette. 5. De a nagyobb javak birtoklása nem csak nagyobb veszélyt jelent kezelőjének, hanem potenciálisan több áldást is hordoz magában. A gazdagság csak úgy igazolható Jézus előtt, ha annak használója több jót tesz vele, mint az, akinek kevesebb van. Az Isten igazságosságának rendjében, akinek több adatott, attól többet vár el a gazda. Aki jól gazdálkodik, az még többet kap, de aki nem, az mindent elveszíthet. 6. Üres kézzel jöttünk erre a világra, és hasonló módon kell távozni, mivel nem hoztunk semmit, így nem vihetünk semmit — mondja a népi bölcsesség. Jézus tanítása a pénzről ezt a „bölcsességet” megváltoztatta. Lehet, sőt kell a ránk bízott értékeket úgy forgatni, hogy azokból ne csupán anyagi, de lelki áldások is szülessenek. Ezek a javak TEOLÓGIA 2009/3-4 185
