Teológia - Hittudományi Folyóirat 43. (2009)
2009 / 3-4. szám - Medgyessy László: Jézus és a pénz
Jézus és a pénz MEDGYESSY LÁSZLÓ szerfölött csodálkoztak és egymás közt kérdezgették: »Hát akkor ki üdvözülhet?«”25 Úgy látszik, a tanítványok egy része magára vette a mondást, mert Péter aggódva megszólalt: „Nézd, mi mindent elhagytunk, és követtünk téged.”26 Ez a „minden” a hátra maradt javakra is vonatkozott, ezért válaszában a Mester erre is kitért. „Bizony mondom nektek, mindenki, aki értem és az evangéliumért elhagyja otthonát, testvéreit, anyját, apját, gyermekeit vagy földjét, 30százannyit kap, most ezen a világon otthont, testvért, anyát, gyermeket és földet - bár üldözések közepette —, az eljövendő világban pedig örök életet.”27 Azt nem tudjuk, hogy a Péter által említett „mi” pontosan kikre vonatkozott. Az evangéliumok öt apostol elhívásáról adnak részleteket, akik jól jövedelmező üzletet és állást hagytak hátra a tanítványságért. Pétert és Andrást, valamint a Zebedeus testvéreket, Jakabot és Jánost szinte egyszerre, halászás közben szólította meg a Mester. Péter és András háztulajdonosok voltak Kafamaumban, míg az utóbbiak jó vagyoni helyzetére Márk így utal: „Erre otthagyták apjukat Zebedeust, halászlegényeivel a bárkában, és a nyomába szegődtek. [...] A zsinagógából Jakabbal és Jánossal együtt egyenesen Simon és András házába ment.”28 Busás hasznot hozó vámszedői állást adott fel Máté az elhívásakor, de házát megtartotta, ahol később barátait és Jézust vendégül látta.29 Még a „szeretett tanítvány” anyagi helyzetébe is ad bepillantást János evangéliuma. A kereszten haldoklójézus rá bízta Szűz Máriát ezekkel a szavakkal: „»Nézd, az anyád!« Attól az órától fogva házába fogadta a tanítvány.”30 A Mester tudta, hogy a jószívű ember örömmel megteszi, amit kér tőle, de azt is, hogy olyan anyagi helyzetben van, amivel fedelet és teljes gondozást tud biztosítani egy idős asszonynak élete végéig. Két példában is látható, hogy Jézusnál nem volt pénz, tanítványaira bízta annak kezelését. Az adófizetésről Márk így tanított: „De ő tisztában volt képmutatásukkal, és így szólt: »Miért kísértetek engem? Hozzatok ide egy dénárt, hadd lássam!« Mikor odavitték, megkérdezte tőlük: »Kinek a képe ez, és kinek a felirata?« »A császáré« — felelték. Jézus folytatta: »Adjátok hát meg a császárnak, ami a császáré, és Istennek, ami az Istené!«”31 „Amikor Kafarnaumba értek, odamentek Péterhez az adószedők és megkérdezték: »Mesteretek nem fizet templomadót?« »De igen« - felelte. Amikor hazaért, Jézus megelőzte a kérdéssel: »Mit gondolsz, Simon, a földi királyok kitől szednek vámot és adót, a fiaiktól vagy az idegenektől?« »Az idegenektől« — válaszolta. Jézus így folytatta: »A fiák tehát mentesek alóla. De hogy meg ne botránkoztassuk őket, menj ki a tóra, vess horgot, és az első halat, amely ráakad, húzd ki! Nyisd ki a száját, találsz benne egy sztá- tért. Vedd ki és add nekik oda értem és érted!«”32 így a mester nem az erszényből merített, hanem maga fizette ki a saját adóját. Mivel az évente fél tíruszi sékel volt, a hal szájában talált egy templomi sékel elég volt Péter kötelezettségére is. Noha a Mester pénzt nem kezelt, de mint képzett ács, akinek nevelőapja is ács volt, nagyon jól ismerte annak a mesterségnek nemcsak a gyakorlati oldalát, de egy ácsműhely gazdasági, árubeszerzési gondjait is. Kitűnő illusztrációt olvashatunk erről Lukács25 Mk 10,23-26. 26 Mk 10,28. 27 Mk 10,29-30. 28 Mk 1,20. 29. 27 Vö. Mk 2,13—15: „Megint kiment a tó partjára. Az egész sokaság hozzá ment, ő pedig tanította őket. Ahogy a vámnál elhaladt, látta, hogy ott ül Lévi, Alfeus fia. így szólt hozzá: »Kövess engem!« Az felállt és követte. Lévi házában asztalhoz telepedett. Sok vámos és bűnös is ott ült együtt Jézussal és tanítványaival az asztalnál.” 30 Jn 19,27. 31 Mk 12,15-17. 32 Mt 17,24-27. TEOLÓGIA 2009/3-4 183
