Teológia - Hittudományi Folyóirat 43. (2009)
2009 / 3-4. szám - Medgyessy László: Jézus és a pénz
MEDGYESSY LÁSZLÓ* Jézus és a pénz Jézus tanítványainak ismertetőjele, hogy igyekeznek mindenben a Mestert követni; tanításait megtartani, cselekedeteit utánozni. Az Imitatio Christi, a hozzá való hasonlóság gyakorlása az Őt követő ember életének minden területére kiteljed. Nem lehetnek „fehér foltok” bizonyos helyek, idők vagy tárgyak, amelyek kívül esnek Jézus értékrend- szerén. Ilyen potenciálisan fehér folt sok keresztény esetében a pénzhez való viszony. Az egyházak — hagyományosan — keveset tanítottak erről. Magukra hagyták híveiket az egyháztörténetben látható két alapvetően ellentmondó modell, Assisi Szent Ferenc teljes szegénysége és a reneszánsz pápák végtelen dőzsölése között. Arra pedig, hogy mi volt Jézus tanítása a pénzről vagy nem volt magyarázat, vagy leegyszerűsített válaszok születtek. Ennek a kérdésnek a szisztematikus bibliai vizsgálata korunkban, modern életünk kihívásai között is hiányzik. Fogyasztói társadalmunk egyik nagy problémája az eladósodás, ami egyenes következménye a pénz felelős vagy felelőtlen kezelésének. De erről, és a vele összefüggő kérdésekről az egyházak — kevés kivétellel — hallgatnak, pedig a Szentírás az élet minden területét megszólítja, minden egyéni és társadalmi kihívásra van mondanivalója. Jézus életének és szolgálatának jobb ismeretével válaszokat kaphatunk olyan gyakorlati dilemmákra, amelyeket sokaknak a pénz, a vagyon birtoklása, vagy annak hiánya képvisel. Az Ó- és Újszövetség könyvei megengedik az ilyen szemszögű vizsgálódást és olyan meglepő, de utánozható jézusi modellt mutatnak meg, amit korábban talán észre sem vettünk. Könnyebb Jézust, az Isten Fiát olyan spirituális jelenségként felmutatni, aki a földi élet gondjai felett volt, mint olyan Mesterként, aki két lábbal állt kora politikai, gazdasági, szociális valóságának talaján. Az evangéliumokban a teljes Jézus látható. Az ősegyház hitvallásai is ezt a képet hangsúlyozzák, amikor róla mint „valósággal” emberről és „valósággal” Istenről nyilatkoznak. Benne az anyagi és a szellemi valóság, a Khal- kedóni Zsinat (Kr. u. 451) veretes megfogalmazásában „összeelegyíthetetlen” és „elvál- hatatlan” volt. Természetes tehát, hogy tanított az anyagi világról, benne pedig a pénzről, és illusztrációként használta, amikor a lelki életről beszélt. Számára az ószövetségi iratok, és ezeken belül elsősorban Mózes könyvei jelentették Isten kijelentését, amelyekben a vagyon, a földi gazdagság birtoklása gyakran áldásként, mennyei jutalom* Medgyessy László professzor a Károli Gáspár Református Egyetem Hittudományi Karán. TEOLÓGIA 2009/3-4 • XLII1 (2009) 175-186 175
