Teológia - Hittudományi Folyóirat 43. (2009)
2009 / 3-4. szám - Lipp Mónika: A szegények ügyvédje és a jogászok védőszentje: Szent Ivó
A szegények ügyvédje és a jogászok védőszentje: Szent Ivó LIPP MÓNIKA Az utolsó kápolna, tehát ami a templom bejáratánál jobb kéz felől az első, Szent Ivónak, egy szent ügyvédnek és az igazság védelmezőjének van szentelve. Az oltárképen világi papként lengő ruhaujjakkal és talárban áll (mert általános püspöki helynök, helyettes, és jogi hallgató volt). Körülötte különféle bajba jutott férfiak és nők serege gyűlt össze, valamint szegény árva gyerekek láthatók római viseletben. Továbbá látható amint ők néhány Írásos kérelmet és per ügyiratot nyújtanak át neki, ő pedig bal kezét feléjük nyújtva ezeket átveszi. Jobbját azonban arcával együtt az ég felé emeli, ahonnan egy angyal néhány Fiattal aláírt ügyiratot hoz le neki. Továbbá a két külső nagyobb angyal közül az egyik a mérlegserpenyőt, mint az igazság jelképét, a másik pedig a törvénykönyvet a papiföveggel tartja a kezében, mert mielőtt az igazságtalanságtól elnyomottak közbenjárója lett, ő életében a jog doktora és védelmezője volt. Olvasható azonban az életrajzában, hogy egyszer a szentmiseáldozata közben, az átváltoztatás alatt egy tüzes gömb jelent meg az oltár felett, ezért mutatja a középső puttó a felemelt kelyhet az ostyával, a másik pedig a tüzes gömböt tartja fent a levegőben, miközben a harmadik elcsodálkozik ezen. És ez a jelenlegi terv, hogyan kell az oltároknak állniuk.9 A szent életéről sokat megtudhatunk az oltárára vonatkozó tervből. Az oltárképen Szent Ivó egy angyal közvetítésével segít a hozzá forduló szegényeken. A festmény felső részét az égi szféra foglalja el, a felhőkön egy angyal alakja látható. Baloldalt a segítséget kérő emberek csoportja: három férfi, egy földön ülő asszony és egy kisgyerek. A festményen több arc — például a félig a keret alatt rejtőző — megfestése portrészerű. A festő az előírthoz képest egy kevésbé mozgalmas kompozíciót és kevesebb alakot festett meg: például csak egy árva gyereket ábrázolt. A kép főszereplője, Szent Ivó a tervezetben leírtakkal ellentétben nem az „ég felé” néz, hanem arra a fél térdre ereszkedett férfira, aki egy iratot nyújt át neki. A többi magyarországi trinitárius templomban nem ismeretes neki szentelt oltár. A kiscelli kolostort alapító és az építkezést finanszírozó Zichy család peres ügyei és a pereskedők védőszentjének tisztelete minden bizonnyal összefügg. Az óbudai uradalom a török hódoltság idején a pozsonyi Magyar Kamara kezelésében lévő komáromi váruradalomhoz tartozott és 1659-ben került Zichy István kezére. A XVIII. században Óbuda volt a legjövedelmezőbb a Zichy grófok birtokai közül. A családon belül többször is pereskedtek az örökösök ezért a területért.10 1745-ben létrejött egy megállapodás Zichy Péter két fia között, hogy amennyiben Zichy Miklós fiú utód nélkül halálozna el, féltestvére, Zichy Ferenc győri püspök fenntartja magának az öröklés jogát. Amikor tehát 1758 februágában Zichy Miklós meghalt, a birtok mind az ősiség jogán, mind a megállapodás értelmében a püspököt illette. Özvegy Zichy Miklósnét azonban hiába szólította fel Zichy Ferenc a birtok átadására, a grófnő nem akarta átengedni az értékes óbudai uradalmat. A kincstár is hamarosan pert indított az egykori koronabirtok visszaszerzéséért.11 Ebben az évben rendelték meg Szent Ivónak, a pereskedők és az özvegyek védőszentjének oltárát a kiscelli trinitárius templomba. 9 Kurzer Entwurf Deren in dem Hoch-gräflich Zichy-Berényi Marianischen Gottes-Haus, sich befindlichen Altären. Országos Levéltár: Zichy-levéltár. Fase. 12. et G. N. 96. Közli: Schoen, A., A budai Szent Anna-templom (ford. Lipp, M.), Budapest 1930, 145-148. 10 Gál, É., Az óbudai uradalom a Zichyek fóldesurasága alatt 1659—1766, Budapest 1988, 45—59. 11 Uo. 56-59. TEOLÓGIA 2009/3-4 169
