Teológia - Hittudományi Folyóirat 43. (2009)
2009 / 3-4. szám - Beke Margit: A pazmanita kispapok nevelése a XIX. században
A pazmanita kispapok nevelése a XIX. században m BEKE MARGIT együtt. Jézus Szíve ünnepén a növendékek szerény akadémiát tartottak, amely a Szent Szívről szóló énekekből, felolvasásból és saját költeményeik elmondásából állt, amelyre meghívták az elöljárókat is. Szűz Mária tisztelete évszázadok óta beivódott az intézeti növendékek leikébe. A kollégiumban lévő szobránál szívesen megálltak a növendékek, hogy néhány fohászt elmondjanak. Ünnepnapokon és vasárnapok délutánján szentségkitétellel a lorettói litániát énekelték. Szombatonként vacsora előtt vagy rózsafüzért mondtak megfelelő titkokkal, vagy Szűz Mária kis zsolozsmájának első vesperását mondták.44 Október hónapban a Szentatya szándékára imádkozták a rózsafiizért a lorettói litániával szentmise alatt, szombaton és vasárnapon pedig délután végezték el. Szeplőtelen fogantatás (december 8.) vigíliáján a napi vesperást énekelték, és nyolcada alatt vacsora előtt lorettói litániát imádkoztak a Magyarok Nagyasszonyához. Májusban naponta húsz perccel vacsora előtt szentségkitétellel litániát mondtak szintén Magyarok Nagyasszonya könyörgéssel. A Szentlélek tiszteletére pedig minden évben, pünkösd előtt kilenc napon keresztül szentmise előtt imádkoztak a Szentatya szándékára. A Veni Creator és Veni Sancte, és a Szentatya által előírt imákat az anglikánok és az egyháztól eltávolodottak megtéréséért végezték. Minden szeminarista példaképe Szent Alajos, a tisztaság védőszentjének ünnepét azzal tették emlékezetessé, hogy névünnepe előtt hat vasárnapon át mindenki áldozott és a szent tiszteletére tetszés szerinti imát mondott. A lelki élet irányításában a spirituálisnak volt döntő szerepe, így a növendékek vele osztották meg benső titkaikat a szent hivatásról, a hibák leküzdéséről, az erények gyakorlásáról, és az abban elért eredményekről, vagyis a lelkiség kialakításában vitathatatlan befolyással bírt. Természetesen a jó eredményhez minden esetben hozzájárult a szeminarista egyénisége, buzgósága és mindenek előtt az a törekvés, hogy jámbor és lelkileg kiegyensúlyozott papi egyéniség váljon belőle. PáLt 1898. július 11. Relatio. TEOLÓGIA 2009/3-4 145
