Teológia - Hittudományi Folyóirat 43. (2009)
2009 / 3-4. szám - Beke Margit: A pazmanita kispapok nevelése a XIX. században
A pazmanita kispapok nevelése a XIX. században ■ BEKE MARGIT igyekezzen a vallás minden tettét a gondolat igazságával Istenhez emelni. Úgy tűnik, hogy ez a törekvés időnként sikerrel járt, mert a század végén, az alkormányzó szerint, sokat kell elmondania a növendékek lelkiekben szép, épületes és örvendetes voltáról, az igazi papi lelkületről.22 Ezt az állapotot — szerinte — Vaszary Kolos bíborosnak és a spirituálisnak köszönhette, illetve Istennek, mert a zsoltárossal szólva, ha az Úr nem építi a házat, hasztalan fárad, ki építi azt. Ez jellemzi a növendékek törekvését a tökéletesség után, hiszen szent hivatásukhoz szükséges az életszentség. A fiatalabbak ezért versenyre kelnek az idősebbekkel a papi erények és a Krisztus Szíve szerinti gondolkodásmód elsajátításában, és az ima segít nekik hivatásuk tisztázásában is. Eredménynek számít, amikor a növendékek meggyőződnek arról, hogy felfogásuk eddig hiányos volt, és megfontolva erőfeszítést tesznek a hivatás irányában, vagy belátják, hogy nincs papi hivatásuk, és önként távoznak az intézetből. A növendékek igyekeznek bensőséges viszonyt kialakítani az oltáriszentségben jelenlévő Mesterrel, ebéd és vacsora után eléje járulnak, a házi szabályban előírt szentségimádásra, de ezen felül is, ha hazajönnek sétájukról, vagy előadásukról, szívesen térnek be a kápolnába. Közülük sokan tagjai az örökös szentségimádásnak, akik havonta 1, vagy 4-5 órát imádságban töltenek el a kápolnában. A legtöbb növendék tagja az imaapostolságnak, a Legszentebb Szívnek, a Misszió Társulatnak, és az Elő rózsafüzér társulatnak, és Szűz Mária iránti tiszteletből sokan hordják a skapulárét is.23 A rendszeres ima reggel kezdődik, amikor felkelés után keresztet vetnek, és lelkűket Istennek ajánlják. Mindenegyes ruhadarab felöltésénél elmondják az előírt imádságot, azután az osztályterembe, illetve a kápolnába vonulva elimádkozzák az aznapi zsolozsmát. Az felolvasott pontok alapján az elmélkedés tizenöt vagy húsz percig tart. Az elmélkedésből a növendék gyakorlati következtetést von le, azt beírja naplójába.24 A XIX. század elején aznap hallják először az elmélkedési pontokat, a század vége felé már előző este felolvassák, hogy éjjel, ha felébrednek, azon gondolkozzanak.25 Ezeket a pontokat a spirituális év elején magyar nyelven magyarázza, később, az esti ima végén latinul 6-8 percen keresztül. Az elmélkedési pontok tartalma a papi és keresztényi erények, a szent hivatás, bűnök, bűnveszélyek, a tökéletesség útja és eszközei Krisztus élete és tanítása alapján. Kiváló gonddal tárgyalják Vaszary Kolos hercegprímás 1896. szeptember 23-án kelt rendelete értelmében az alázatosságot, engedelmességet, az elöljárók és idősebb papok iránti tiszteletet, a testi-lelki tisztaságot, a szüntelen munkálkodást. A vicerektor megállapítja, hogy az önállóan végzett elmélkedés előnyösebb a régebbi szokásos reggeli meditációnál. A spirituális szünidő előtt figyelmeztet arra, hogy a növendékek otthon is elmélkedjenek, annak pontjait írják össze, és majd mutassák be a spirituálisnak. Az elmélkedés után következik a szentmise, amelyet vagy otthon, vagy a városban hallgatnak. Ünnepek és vasárnapok alkalmával az előírásoknak megfelelően a növendékek, a templomba, mint az imádság és kegyelmek házába csendben, engedelmes lélekkel vonulnak superpelliceummal és biretummal.26 Az oltáriszentség előtt térdet hajtanak, az istentisztelet alatt kezüket összeteszik, szemüket vagy az imakönyvre vagy az oltárra emelik. Kijövetelnél szintén kettesével térnek haza. Az otthoni ünnepi szentmise előtt szentbeszédet hallgatnak a növendékek. Feljegyzik, hogy a növendékek a század közepén Szűz Mária tiszteletére este a jezsuiták templomában antifónákat és litániákat éne22 PáLt 1898. júl. 11. Relatio. 23 PáLt 1898. júl. 11. Relatio. 24 PL ScitovszkyJános. Egyházkományzati iratok, Cat. 6., Seminaria Pazmaneum, 1851, II. statútum. 25 PáLt 1898. július 11. Relatio. 26 PL Scitovszky János. Egyházkományzati iratok, Cat. 6., Seminaria Pazmaneum, 1851, XIV. statútum. TEOLÓGIA 2009/3-4 141
