Teológia - Hittudományi Folyóirat 43. (2009)
2009 / 3-4. szám - Beke Margit: A pazmanita kispapok nevelése a XIX. században
A pazmanita kispapok nevelése a XIX. században BEKE MARGIT a többi hasonló a hétköznapi rendhez. Ez a rend érvényes nyáron is, azzal a különbséggel, hogy Szent György napjától 4^®-kor kelnek fel. A napirendben újabb változtatására 1851-ben bukkanunk, de lényeges változást ez a módosítás nem hozott.18 A téli napirend kissé kényelmesebb, hiszen a növendékek 5 órakor ébrednek fel harangzúgásra, hálát adnak az éjszaka nyugalmáért, és fél óra múlva az osztályterembe vonulnak imádkozni, elmélkedni. Ezután átnézik a tanagyagot, és 8 órakor szentmisére mennek a kápolnába. Azután mindenki egyetemre készül, ahonnan Hp^-kor visszatérnek, és 1115-ig tanulnak. Ezután lelki olvasmány és 12-kor ebéd. Ebéd után a tanteremben találjuk őket, ahol német nyelven társalognak, majd gregorián éneket tanulnak. Délután vagy egyetemre mennek, vagy otthon tanulnak 15-től 18^^-ig. Ezután lelki olvasás, vacsora, majd szabadidő, 19^®-kor ima, és 21 órakor lefekvés. Rekreációs napokon a 8 órai szentmise után sétálni mennek a növendékek, délután 14^0-kor szertartás gyakorlása. Akinek előadása van az egyetemen, oda megy, akinek nincs, otthon marad. A nyári napirend abban különbözik a télitől, hogy fél órával korábban kelnek. A napirend szerint a szabadidőt is hasznosan kellett eltölteni, nem hangoskodhattak, nem kiabálhattak, inkább anyanyelvűket gyakorolták, illetve a növendékek egyház- megyéjében használatos nyelvek, valamint a latin gyarapítására fordították. Többnyire a szemináriumi kertek szolgálták a pihenést, azonban a város környékére is kirándultak, illetve bent a városban sétáltak. A kapu előtt csöndben várakoztak egymásra, majd előre meghatározott útvonalon mentek sétálni kettesével, elől és hátul a duktorok vették közre a növendékeket. Útközben az ismerősöket illően köszöntötték, miközben csöndben voltak vagy halkan beszélgettek, sőt a század végén nyilvános helyen már dohányozhattak is. Közös sétán kívül a szemináriumból senki nem mehetett ki, csak a rektor engedélyével. Ha súlyos ok volt rá, és a prefektus kísérőt jelölt ki mellé, kizárólag az engedélyezett helyre mehetett, és onnan visszatérve jelentkezett az elöljárónál. Aki engedély nélkül eltávozott, az szökevénynek számított. A szeminárium épületében sem bolyonghattak, csak az előírt helyeken tartózkodhattak. A hálószobákat már reggel kulcsra zárták, és azokat csak esti ima előtt vehették át a duktorok a prefektustól. Az osztályból a duktor engedélyével mehettek ki. Bizonyára ez a szigorú előírás idővel lazult. Külső látogatókat nem fogadhattak, csak külön engedéllyel. Őket sem az osztályba, sem a kertbe nem vihették, velük a folyosón vagy más kijelölt helyeken beszélgethettek. Kártyával továbbra is tilos volt játszani. Szabadidejükben levelet írhattak, azokat, illetve a beérkező leveleket készséggel át kellett adni az elöljáróknak olvasás céljából, ha kívánták. A klerikusok olvasmányai között csupán néhány folyóirat szerepelhetett, bizonyára kedvező szellemiségük folytán, így a Nemzeti Újság, Oesterreich-Beobachter, Post-Zeitung, Görres historisch-politische Blätter, Religio és Nevelés. Kopácsy József hercegprímás valószínűleg tartalmuk, illetve nyelvi jártasságuk szempontjából tartotta fontosnak ezeknek a lapoknak az olvasását. Csak az elöljárók által engedélyezett újságokat és folyóiratokat lehetett olvasni. Valószínűleg könyvaukciókon is megjelentek a növendékek, mert már az 1878-as törvény tiltja a Bibliapolis Kiadó aukcióján való részvételt. Szünidőre külön törvények voltak érvényesek. Az 1858-as év végén, mielőtt a növendékek hazautaztak volna nyári szünetre, Scitovszky János körlevelet írt a szünidei vi18 PL ScitovszkyJános. Egyházkormányzati iratok, Cat. 6., Seminaria Pazmaneum, 1851, Leges. TEOLÓGIA 2009/3-4 139
