Teológia - Hittudományi Folyóirat 43. (2009)
2009 / 3-4. szám - Erdő Péter: A pápai primátus elvének kifejeződése a hatályos kánonjogban
ERDŐ PÉTER A pápai primátus elvének kifejeződése a hatályos kánonjogban (KÜLÖNÖS TEKINTETTEL A CIC 331. KÁNONJÁRA)* A KÉRDÉS A Pápai Keleti Intézet megtisztelő meghívásának jellegét tiszteletben tartva a következőkben olyan előadást igyekszem tartani, mely rendszeres áttekintést kíván adni egy témáról, nem pedig egy meghatározott pontra vonatkozó kutatás eredményét mutatja be. Természetesen a pápai primátus szerteágazó témáját sem lehet a rendelkezésre álló szűk keretek között teljesen összefoglalni. Ezért az alábbiakban arra teszünk kísérletet, hogy azonosítsuk ennek a teológiai igazságnak a kifejeződését a katolikus egyház hatályos jogában, különösen a Codex Iuris Canonichtn. Nem tekinthetünk el azonban attól, hogy más egyetemes kánoni jogszabályokra, így a keleti katolikus egyházak közös jogára is utaljunk. Nem dolgozzuk ki azonban e helyütt a keleti katolikus egyházfegyelemnek azokat a szempontjait, amelyek szintén a primátusból fakadnak. Keresni fogjuk azonban — kifejezetten vagy bennfoglaltan — a primátus gyakorlásának azokat a lehetőségeit is, melyek nincsenek rögzítve a hatályos jogszabályokban, de amelyeknek a feltárása korunk pápáinak határozott kívánsága. I. A PRIMÁTUS ELVE ÉS ANNAK KÁNONJOGI MEGFOGALMAZÁSA (A CIC 331. KÁNONJA A FORRÁSOK FÉNYÉBEN) Az akkor egyetemi tanárként működő Joseph Ratzinger meghatározása szerint, melyet 1963-ban a Lexikon für Theologie und Kirche nyolcadik kötetében tett közzé, „a primátus szóval a teológia azt a hivatalt jelöli az Egyház alkotmányos szervezetében, amely a pápát mint Péter utódát illeti. Ez a hivatal ezért az apostoli hagyományon alapszik, végelemzésben pedig az Úrtól eredő rendelkezésen; történelmi formája és mindenkori felismerése azonban részesedik az Egyház történetiségében, születésében és érlelődésében, és akárcsak az Egyház, ki van téve veszélyeknek és kísértéseknek is”1. A római pápának ez a sajátos szolgálata különböző szempontokat foglal magában. Ezek között szerepel a tiszteletbeli elsőbbség, de még inkább a joghatósági primátus, valamint a tévedhetetlenség karizmája, melyet az I. Vatikáni Zsinat külön is meghatározott. A tévedhetetlen megnyilatkozások területén túl szem előtt kell tartanunk azt a sajátos adományt is, amelyet * * A jelen írás a római Pápai Keleti Intézetben 2009. március 26-án elhangzott előadás magyar fordítása. 1 Ratzinger, J., Primat, in Lexikon fiir Theologie und Kirche VIII (szerk. Höfer, J.—Rahner, K.), Freiburg 1963, col. 761. TEOLÓGIA 2009/3-4 • XLIII (2009) 125-135 125
