Teológia - Hittudományi Folyóirat 43. (2009)
2009 / 1-2. szám - INTERJÚ - Török Csaba: Riport dr. Tarjányi Bélával
INTERJÚ közreadnom a tanítványaimnak. Kevés megjelent könyvemben talán szélesebb rétegeknek is sikerül közvetítenem egy megközelítési módot, amikor a Szentírást nem kiveséz- zük, hanem hagyjuk ránk hatni. Egyfelől a maga eredeti színijén, vagyis hogy megírásakor mit jelentett a szöveg, másfelől pedig hogy mit jelent most nekünk. A legfőbb célom az, hogy a mai keresztényt gazdagítsam, és segítsem abban, hogy a Szentírásban megtalálja a maga fényét, kincseit. Nem annyira a tudományos elemzés az én profilom, hanem a hallgatók, az emberek segítése abban, hogy a Szentírás által gazdagodjanak. Minden bizonnyal ennek a szándéknak a szülötte a Szent Jeromos Katolikus Bibliatársulat is, amely 1990-ben kezdte meg működését. Voltak esetleg minták, külföldön látott modellek, amelyek alapján megszületett? Mi adta az ösztönzést? Visszatekintve a két évtized munkásságára, mit tart a legnagyobb gyümölcsnek, a legfontosabb eredménynek? 1933-ban, a nácizmus idején Németországban indult el egy bibliaolvasó mozgalom, a bibliaapostolság. Ennek az volt az oka, hogy az embereket, a fiatalokat üres propagandával szédítették. Ezzel szemben szerették volna a papokat a Biblia tanításával megerősíteni, illetve felhívni a fiatalság figyelmét a Szentírásra. Ezt követte az osztrák és a svájci bibliatársulat. Ezután került sor a II. Vatikáni Zsinatra, amely 1965-ben a Dei Verbum kezdetű dogmatikus konstitúcióban egy lélegzetelállító dolgot mondott ki. Azt kérte a hívektől, hogy rendszeresen olvassák a Szentírást. Azok után, hogy ezt régebben — a protestantizmustól való félelemből — szinte tiltották, ez egy óriási lépés volt. Mindez önmagában csak egy mondat, azonban a zsinat utáni időben az egyház gondoskodott arról, hogy legyen egy olyan szerv a katolikus egyházban, amely a bibliás lelkipásztorkodást mozdítja elő. Ezért létrehozták a katolikus bibliaszövetséget, amelynek legfőbb célja az, hogy szorgalmazza minden országban a bibliatársulatok létrejöttét. így a helyi egyházakban lehet buzdítani a Szentírás használatára minden szinten. Ehhez persze segédeszközök, olcsó bibliák kiadására is szükség van. A zsinat után 50-60 országban alakult ilyen bibliatársulat. 1972- től mint biblikus professzor meghívást kaptam a közép-európai bibliatársulatok összejöveteleire. Ebben az időben anyagi támogatást is kaptam biblikus szakkönyvekre s az 1973-as magyar katolikus szentírásfordításhoz. Magyarországon azonban nem lehetett létrehozni egy ilyen társulatot, ezért hát én minden évben mentem, és irigykedtem. 1989-ben új törvények születtek, és ezen felbuzdulva összehívtam 50-60 barátomat, akikkel elhatároztuk, hogy itt is legyen bibliatársulat. Egyöntetű volt a döntés. Meghívtam professzorokat is, ők is támogatták. Nem könnyen, de végül megalakult a bibliatársulat, s attól kezdve működünk. Több dolgot is kiemelnék a számos kezdeményezésből. Először megmentettük a Káldi-féle bibhafordítást az enyészettől. Évszázadokon át ez volt a katolikusok bibliája Magyarországon. Amikor a Szent István Társulat új fordítást készített, ezt kezdték elfelejteni. Az 1989-es fordulat után szerettem volna olcsón nagy mennyiségben Szentírást kiadni, s ekkor még kaptunk külföldi támogatásokat. Azonban én más szövegét nem adhatom ki, így hát azt mondtam, hogy a Káldi-féle szöveget kellene kijavítani, hiszen annak már nincs jogdíja. Egy püspök atya erre azt mondta: a Káldi-fordítás a Vulgatából született, azóta azonban a zsinat létrehozta a Neovulgatát, amely a legtökéletesebb szakmai eszközökkel készült el. A szándék az volt, hogy ez legyen a mérce minden más katolikus fordítás számára. Miért ne dolgozhatnánk át a Káldi-szöveget a Neovulgata alapján? A munkában nagyon sokat segített Nemeshegyi Péter jezsuita atya, aki akkor már itthon volt, valamint nyolc professzor. Óriási dolog volt, hogy saját kiadású, egy régi, veretes fordításból felújított Bibliát árusíthattunk. 110
