Teológia - Hittudományi Folyóirat 43. (2009)
2009 / 1-2. szám - Török László: Szent Pál értelmezésének útja: a konkréttól az egyetemes felé
Szent Pál értelmezésének útja: a konkréttól az egyetemes felé TÖRÖK LÁSZLÓ Hármat általánosan nempáli eredetűnek tartanak: Efezusi-, í. Timóteus-, Tituszhoz írt levél. További hármat a többség elutasít, de némelyek védelmükbe vesznek: Kolosszei- levél (amely mintaként szolgált a nem hiteles Efezusi-levélhez, amely az előző bővebb magyarázata a pogányok számára), a 2. Tesszalonikai- és a 2. Timóteus-levél is származhatott Páltól. Mindenesetre Pál aktív levelezése biztosan csak mintegy 15 évre tehető (Kr. u. 50-64, 67). Ennyi idő alatt változik az ember, de a közösségek és problémáik is eltérőek voltak. Az első írások inkább mozgalmas levelek, a későbbiek értekezés jellegű episztolák. A Római-levél esetében pedig egy, még személyesen nem ismert közösségnek ír, ezért a zsidókkal való vitái itt egy gyönyörű értekezéssé szelídülnek a zsidóság szerepéről Isten tervében.28 Minden téma nem kerül elő minden levélben. Teológiai folyamatosságot, fejlődést csak az alábbi témákban találunk. 3. 1. A páli eszkatológia Az 1. Tesszalonikai-levél színpadiasán írja le a világ végének bekövetkezését, amelyben az érzékeknek fontos szerepe van.29 Amit hallunk majd az egy kiáltás lesz. A görög kleusma nyers hangot jelent, amivel primitív emberek hívják fel valamire a figyelmet, vagy amivel állatokat hívnak. Hallható lesz továbbá az arkangyal hangja és az Isten trombitája. Amit pedig a látás által fogunk majd fel, azok teofánia jellegű elemek: a felhő, tűz, a halottak feltámadása és az élőkkel együtt a felhőkben való elragadtatása. Magyarázatként Pál a 15. versben az „Úr szavára” hivatkozik, és nem saját vélekedésére alapoz, sőt az egész eseményben kiemelt szerepe van Krisztus eljövetelének. A mennyei hangok és jelek kíséretében az Úr mint főszereplő leereszkedik az égből: magával ragadja a feltámadottakat és az életben maradottakat, és a felhőben felemelkedik velük. Pál közeli eseményként tekint az eszkatonra, megdöbbentő a konkrét leírás. Mintha mindez az élő címzettekre vonatkozna, nem egy távoli végidőkről szóló biztos látomásnak tűnik. A hátteret kutatva kiderül, hogy ami miatt Pál a témával foglalkozik, az a tesszalonikaiak aggodalmaskodása az elhunytak sorsa miatt.30 Az egész színes leírás is erre a kérdésre adott válasz, ami egy mondatban is összefoglalható: „A most élők nem előzik meg a végső napon a rég elhunytakat.” Az í. Korintusi-levél más irányból közelíti meg a kérdést.31 A korintusiak nem az elhunytak sorsa miatt aggódnak, hanem a feltámadás lehetőségét vonják kétségbe. Ennek alapja a görög filozófia lehetett, amely a testet negligálja, és a lelket helyezi előtérbe. A test valami rossz, amitől szabadulni kell, a feltámadás tehát nem lehet célja a lelki embernek. Pál az egész 15. fejezetet a feltámadás kérdésének szenteli. Először is Krisztus halálát és feltámadását bizonyítja, tanúkra hivatkozva. Ha Krisztus feltámadását elfogadjuk, hogyan vonhatjuk kétségben a halottak feltámadását.32 Ha Krisztus nem támadt föl, hiábavaló a hitünk, és hiábavaló az igehirdetés. Az első feltámadott tehát Krisztus, az ő eljö28 10-11. fejezet. 29 ITessz 4,13-18. 30 ITessz 4,13. 31 lKor 15,51-52. 3215,12. 103
