Teológia - Hittudományi Folyóirat 42. (2008)
2008 / 3-4. szám - Szederkényi László: A Váci Egyházmegye plébániahálózatának és papi ellátottságának alakulása a török hódoltság végétől a XX. század elejéig
A Váci Egyházmegye plébániahálózatának és papi ellátottságának alakulása... SZEDERKÉNYI LÁSZLÓ elhagyta lakhelyét és vagy biztonságosabb, nagyobb városokban keresett menedéket, (mint például Szeged, Kecskemét vagy Szolnok), melyek felszívták a népesség jó részét, vagy pedig a tatárjárás időszakához hasonlóan az ingoványokban húzta meg magát (mint például a csongrádiak vagy a halasiak)3. A falvak elnéptelenedésével párhuzamosan az alföldi mezővárosok erőteljes fejlődésnek indultak. Gazdaságilag és építészetileg a város és a falu között foglaltak helyet. Fejlődésüket a török hódítás nagyban előmozdította.4 Jellemző volt rájuk, hogy faluszerű külvárosok tartoztak hozzájuk, lakosságuk pedig mező- gazdaságból élt.5 Az apró kis falvak viszont eltűntek, melyekkel a hódoltság előtt tele volt az alföldi vidék. Több százezer hold termőföld műveletlenné vált, majd szikessé, mocsarassá, futóhomokká, erdővé.6 Amikor végbement a nagyarányú pusztásodás, a területek egy része mégsem maradt műveletlen, mert sok esetben bérbe adták őket a városok vagy a földesurak7. Lakóik azonban a török hódoltság idején természetesen nem voltak. Az elpusztult falvak határait a lakosság leginkább legelőnek foglalta le állattartás céljára.8 A török uralom alatt az Alföld lelkipásztori ellátását a szegedi, a kecskeméti és a bosnyák ferencesek, a jezsuita misszionáriusok és néhány világi pap biztosította. Őket az úgynevezett licenciátusok segítették.9 Természetesen a hódoltság alatti lelkipásztorkodás korántsem volt olyan hatékony, mint a korábbi.10 Sok falu még licenciátussal sem rendelkezett. Ezek lelki gondozásának egy részét az 1633-tól Kecskeméten jelen lévő jezsuiták végezték. Általában nyolc napos missziós körutakat tartottak, melyek során környékbeli falvak lakosságának prédikáltak." A jezsuiták 1637-ig voltak Kecskeméten. Őket 16443 Uo. 87. Vö. Klebelsberg, K., Beszédei, cikkei, törvényjavaslatai 1916-1926, 360. 4 Vö. Kubinyi, A., Városfejlődés és vásárhálózat a középkori Alföldön és az Alföld szélén (Dél-alföldi Évszázadok 14.), Csongrád Megyei Levéltár, Szeged 2000, 155. 5 Erdei, F., Futóhomok, Akadémiai Kiadó, Budapest 1977, 71. 6 Emlékirat az Alföld lelkipásztori ellátásáról. A nagym. vallás és közoktatásügyi Miniszter Úr figyelmébe ajánlva, 1921. szeptember 1., 87. Vö. Klebelsberg, K., Beszédei, cikkei, törvényjavaslatai 1916-1926, 315. 360. 367. Erdei, F., Futóhomok, 71. 7Vö. Engel, P.—Kristó, GY—Kubinyi, A., Magyarország története 1301—1526, Osiris Kiadó, Budapest 1998, 322-332. 8 Kristó, GY—Barta, J.-Gergely, J., Magyarország története. Előidőktől 2000-ig, Pannonica Kiadó, h. n. 2002, 230. 9 Az 1628. április 2-án, Pozsonyban összehívott tartományi zsinat fontosnak tartotta a világiak apostolkodásának igénybe vételét, hogy enyhítsenek a paphiányon. így született meg a licenciátusok intézménye. A licenciitusok eredendően iskolamesterek voltak, akik a főpásztorok engedélyével vasár- és ünnepnapokon felolvasták a megfelelő evangéliumi szakasz és a postillát. A püspökök ezután más alkalmas egyéneket is kiszemeltek és felhatalmazást (licentia) adtak nekik egyházi teendők végzésére. Hívták őket clericusnak, deáknak, condonatornak, praedica- tomak, catechistaenek vagy szabadalmasoknak. A törökök pedig félpapnak. A Váci Egyházmegyében különösen szükség volt rájuk, hiszen 1644-ben mindössze öt plébániája volt. Vö. Juhász, K., A licenáátusi intézmény Magyarországon, Budapest 1921, 8. 15—18. A licenciátusok prédikálhattak, keresztelhettek, postillát olvastak fel, eskettek, temettek, körmeneteket tartottak. Ha nem tudtak papot hívni a beteghez, együtt imádkoztak vele, segítettek neki a hit, a remény, a szeretet és a tökéletes bánat felindításában. Hitbéli dolgokra tanították az embereket. Vö. Juhász, K., A licenáátusi intézmény Magyarországon, 33—35. PÁLFFY, G., A tizenhatodik század története, Pannonica Kiadó, h. n. 2000, 211. A postilla a Szentírás egyes szakaszaihoz írt szövegmagyarázat vagy épületes olvasmány volt. A XIII. századtól teijedt el. Vö. Postilla, in Katolikus lexikon IV (szerk. Bangha, B.), Magyar Kultúra kiadása, Budapest 1933, 29. Diós, I., Postilla, in Magyar katolikus lexikon XI (szerk. Diós, I.), Szent István Társulat, Budapest 2006, 176. 10 Emlékirat az Alföld lelkipásztori ellátásáról. A nagym. vallás és közoktatásügyi Miniszter Úr figyelmébe ajánlva, 1921. szeptember 1., 87—88. Vö. VARGA, L., A Vád Egyházmegye történeti földrajza, Váci Egyházmegyei Hatóság, Vác 1997, 5-6. " Vö. Molnár, A., Tanulmányok az alföldi katolidzmus török kori történetéhez (METEM könyvek 45.), Magyar Egyháztörténeti Enciklopédia Munkaközösség, Budapest 2004,109. 112. VARGA, L., A Vád Egyházmegye történeti földrajza, 200. 225
