Teológia - Hittudományi Folyóirat 42. (2008)
2008 / 3-4. szám - INTERJÚ - Török Csaba: Riport dr. Bolberitz Pállal
Riport dr. Bolberitz Pállal Idén harminc esztendeje nevezték ki a budapesti Hittudományi Akadémia I. sz. keresztény bölcseleti tanszékének vezetőjévé prof. dr. Bolberitz Pált. Ez alkalomból beszélgettünk vele, s kérdeztük pályája kezdeteiről. Mielőtt a pályakép ismertetésébe kezdenénk, először azt kérdezném, hogy ez az elmúlt három évtized — túl intézményszervezésen, építkezésen, mindazon, amit magával hozott a rendszerváltozás - mit jelentett a tanári, tudományos tevékenységben? Mi mindennel foglalkozott, mely tárgyakat oktatta? Az I. sz. keresztény bölcseleti tanszék vezetőjeként a kötelező tárgyak (logika, kritika, metafizika, kozmológia, teodícea) mellett speciális tárgyakat is tanítottam, mint a filozófiai esztétika, a vallásfilozófia, továbbá a doktori iskolában a filozófiai krisztológia, a modem ateizmus, a vallásszociológia. Szerteágazó témakörökkel foglalkozom tehát, ám kedvenc témaköröm a filozófiai istentan, illetve a metafizika, ami ezt megalapozza. Aki professzor úr óráin részt vehetett, az a filozófia értő szakemberén túl egy olyan emberrel is találkozott, aki nem csak a bölcselet berkeiben, de azon kívül is számos területen ismeretekkel rendelkezik: történelem, hadtörténet, szellemtörténet, az európai kultúra története - egyszóval hatalmas szellemi tágasság. Mik ennek a gyökerei? Honnan forrásozik ez a sokrétű műveltség? Engem mindig érdekelt a történelem, hiszen nagyon jó történelemtanárom volt a gimnáziumban: Antall József, a későbbi miniszterelnök. A történettudománnyal persze hobby szintjén foglalkozom, nem vagyok komoly kutató szakember. A filozófiának, különösen is azoknak az elméleti tárgyaknak, amelyeket én tanítok, van egy olyan karaktere, hogy a filozófiai érdeklődéssel nem rendelkező emberek számára nehezen meg- közelíthetőek. Ezért megpróbálom példákkal közelebb hozni az elvont fogalmakat és tételeket. Mindig az van a szemem előtt, hogy Jézus Krisztus nem egyfajta zsidó teológiai rendszert vagy jogászkodó polémiát testesített meg, hanem az elvont vallási igazságokat mindig példabeszédekkel világította meg. Ez azért nagyon fontos, mert a példabeszédeket nyilván a saját korának az élethelyzetéből és saját kortársainak a világából merítette. Hallgatói, akik nem egyetemi tanárok, hanem egyszerű halászemberek voltak, megértették ezt a nyelvet. Az evangélium az élet, amit valóra kell váltani. 268
