Teológia - Hittudományi Folyóirat 42. (2008)
2008 / 1-2. szám - Szuromi Szabolcs Anzelm: Az érett középkori egyházi bíráskodás és bírósági szervezet sajátosságai
Az érett középkori egyházi bíráskodás és bírósági szervezet sajátosságai SZUROMI SZABOLCS ANZELM lági büntető ügyek vizsgálatakor alkalmazott bizonyítási eljárásban való egyházi részvétel kérdésére még a XI. században sem született egyértelmű válasz. A XII. század végén azonban a dekretisztika egyik legnagyobb alakja, Pisai Huguccio22 már világosan állást foglalt mindennemű egyházi közreműködéssel szemben, amely vélemény III. Ince 1206- ban és 1211-ben írt leveleivel hivatalos jelleget kapott.23 Ennek hatására a IV. Lateráni Zsinat elutasította az egyházi személyek közreműködését a világi büntetőeljárási jogban gyakran használt24 bizonyítási formákban, a tüzesvaspróbában, vagy a forróvíz próbában. Sőt kifejezetten tiltotta a papok számára, hogy megáldják a purgatióhoz használt eszközöket.25 Az egyházi bíróságok joghatósága mindezek tükrében meglehetősen tágnak volt nevezhető. Eléjük tartoztak a privilegium fori alapján az egyházi személyek peres és büntető ügyei;26 az árvák, az özvegyek, a gyámoltalanok és a szegények peres ügyei (miserabilium personarum);27 a házassági perek; az eljegyzéssel és a gyermekek törvényességével foglalkozó ügyek;28 az örökösödési, hozománnyal, továbbá özvegytartással kapcsolatos esetek; eskükkel megerősített, akár polgári, ügyek;29 az egyházi javadalmakat,30 a kegyuraságot,31 a tizedet érintő esetek;32 a végrendeletek,33 kegyes alapítványok, hagyományok és az egyházi temetés34 ügyei; az olyan konfliktusok amelyben a hit, vagy az erkölcs érintve volt; végül azok az esetek amelyben a civil bíróság az igazságszolgáltatást megtagadta, vagy késleltette.35 Szokásjogi alapon az egyháziak világi alperesek ellen is benyújthatták keresetüket.36 Szép Fülöp francia király (1285—1314) és VIII. Bonifác pápa (1294—1303) alatt lezajló illetékességi vita hatására a kegyuraságra, a tizedekre és az egyházi javadalmakra vonatkozó kérdéseket kivették Franciaországban az egyházi bíróságok joghatósága alól. Német területen már a XIV. században rendelkezéseket találunk arról, hogy tilos a polgári pereket egyházi fórum elé vinni. A XV. századra a királyi törvényhozás következtében csökken az egyházi bírságok illetékességi köre, amely így főképp a hitre, szentségekexcommunicator ad restituendam pecuniam sic extortam per censuram ecclesiasticam compellatur et, nisi probabili fuerit errore deceptus, tantumdem iniuriam passo persolvat et, si forte solvendo non fuerit, animadversione alia castigetur. Decrees of the Ecumenical Councils, I. 257. Vo. Erdő, P., Storia della scienza del diritto canonico, 53. 23 GAUDEMET, J., Église et cite. Histoire du droit canonique, Paris 1994, 522. Magyar jogtörténet (szerk. Mezey, B.), Budapest 1996, 224; 231. A nagyváradi káptalan hiteleshelyként jegyzőkönyvezte a területén 1208 és 1235 között lezajlott perbeli bizonyítási eljárásokat, amely Váradi Regestrum néven vált ismertté. A leírt perek zömében a bizonyítás az istenítélet valamilyen formájára épült az egyházi tilalom dacára, vö. Korai magyar történeti lexikon (9—Í4. század) (szerk. Kristó, Gy.), Budapest 1994. 713. Cone. Lateranense IV, can. 18: (...) Nullus quoque clericus rottariis aut balistariis aut huiusmodi viris sanguinum praeponatur, nec illam chirurgiae artem subdiaconus, diaconus vel sacerdos exerceant, quae ad ustionem vel incisionem inducit, nec quisquam purgationi aquae ferventis vel frigidae seu ferri candentis ritum cuiuslibet benedictionis aut consecrationis impendat, salvis nihilominus prohibitionibus de monomachiis sive duellis antea promulgatis. Decrees of the Ecumenical Councils, I. 244. 26 X 2. 2. 1-9; X 2. 1. 17. Friedberg II. 248-250, 254-255. 27 X 2. 2. 15. Friedberg II. 252-253. 28 X 4.17. 6-7. Friedberg II. 712. 29 X 2. 2. 3. Friedberg II. 249. 30 X 3. 7. 2. Friedberg II. 483. 31 X 3. 38. 15,21. Friedberg II. 614, 616. 32 X 3. 30. 5. Friedberg II. 557-558. 33 X 3. 26. 3, 6. Friedberg II. 539-540. 34 X 3. 28.11-14. Friedberg II. 553-554. 35 X 2. 2. 6. Friedberg II. 249. 36 X 2. 2. 5. Friedberg II. 249. TEOLÓGIA 2008/1-2 75
