Teológia - Hittudományi Folyóirat 42. (2008)
2008 / 1-2. szám - Puskás Attila: A Szentírás értelmezése Aquinói Szent Tamás teológiájában
PUSKÁS ATTILA A Szentírás értelmezése Aquinói Szent Tamás teológiájában geknek hármas dimenziója van: a történeti krisztusi alapítás és ennek emlékezete, a kegyelmi-morális jelenbeli hatás az egyes hívőre és az Egyházra, valamint a beteljesedett örök életre irányulás és ennek elővételezése. A szentségek esetében azonban a történeti dimenzió már eleve magában foglalja a lelki jelentést, sőt egybeesik vele, hiszen Krisztus misztériuma, melyet a szentségek megjelenítenek, egyszerre történeti valóság és kegyelmi forrás.58 4. ÉRTÉKELÉS Mi lehet a mondanivalója a Szent Tamás-i bibliaértelmezésnek a mai exegézis és teológia számára? Melyek azok a szempontjai, melyek máig megőrizték érvényüket, sőt ismét aktuálissá válnak? Nos, ezeknek a kérdéseknek a megválaszolásához érdemes fellapoznunk a Pápai Biblikus Bizottság, Szentírásmagyarázat az Egyházban című dokumentumát. A vatikáni irat egyik fejezetében mérlegre teszi a Biblia négyes értelméről szóló hagyományos tanítást. Ezzel összefüggésben a szó szerinti értelmezésről szólva kifejezetten hivatkozik Szent Tamásra, amikor megállapítja: „Nem csak megengedett, hanem feltétlenül szükséges meghatározni a szövegek pontos értelmét, azt, ahogyan azokat szerzőik értették. Ezt nevezzük szó szerinti értelemnek (sensus litteralis). Ennek alapvető jelentőségére már Aquinói Szent Tamás rámutatott (STh I, q. 1, a. 10, ad l)”.59 Ha figyelmesen tovább olvassuk a literális értelemről szóló fejtegetéseket, akkor átfedéseket veszünk észre a tamási tanítás egyéb alaptételeivel is. Ilyenek a Pápai Bizottság következő kijelentései: a képletes-metaforikus szövegek szó szerinti értelme nem az, ami a szavak elsődleges, közvetlen jelentése, hanem az, amire a hasonlatot alkalmazták; lehetséges, hogy ugyanazon szövegnek több szó szerinti jelentése is legyen, mert az emberi szerző képes egyidejűleg a valóság több síkján mozogni (vö. János-evangélium), vagy ugyanazon valóságnak egymással összefüggő, de különböző jelentésrétegeire gondolni (vö. királyzsoltárok dinamikája: konkrét király és a királyság Isten akarata szerinti eszménye), vagy az isteni sugalmazás irányítására válhat többjelentésűvé ugyanaz a mondat (vö. Jn 11,50); elutasítandó minden olyan értelmezés, mely ellenkezik azzal a jelentéssel, melyet az emberi szerzők leírt szövegükben kifejeztek.60 A Pápai Biblikus Bizottságnak ezek a megállapításai maximálisan figyelembe veszik az utóbbi évtizedek exegetikai kutatásának eredményeit, melyek a szentírási szövegek jelentésének többrétegűségét, az eredeti jelentésnek a hagyományozás folyamatában az újraolvasások révén bekövetkezett bővülését, az olvasói-befogadói kör változásával és a kánonba történő beilleszkedésével járó gazdagodását hangsúlyozzák. Ennek fényében a bibliai szövegek sensus litteralisíról szóló tamási fejtegetések ma is megállják helyüket, sőt kifejezetten időszerűnek mutatkoznak.61 58 Ezt a hármas dimenziót legrészletesebben az Eukarisztia esetében dolgozza ki Tamás, mely az egész szentségi üdvrend középpontja. Az Oltáriszentség hármas elnevezéséről és jelentéséről beszél. A múlthoz való viszonya szerint sacrificium, az Ur szenvedésének emlékezete és megjelenítése (commemorativum, repraesentativum Dominicae passionis); a jelenbeli vonatkozása alapján communio (synaxis), vagyis az emberek összegyűjtése az Egyháznak, Krisztus titokzatos testének az egységébe, egyesülés Krisztussal, kegyelmi betöltekezés; a jövőre vonatkozóan viaticum, mert Isten mennyei élvezésének az előjele (praefigurativum fruitionis Dei; Sth III, q. 73, a. 4-5). 59 Pápai Biblikus Bizottság, Szentírásmagyarázat az Egyházban, Szent Jeromos Bibliatársulat, Budapest 1998, 49. 60 Uo. 49-51. Söding, Th., Exegetische und systematische Theologie im Dialog über den Schriftsinn, in Theologie und Philosophie 80 (2005), 512k. 56 TEOLÓGIA 2008/1-2
