Teológia - Hittudományi Folyóirat 42. (2008)
2008 / 1-2. szám - Puskás Attila: A Szentírás értelmezése Aquinói Szent Tamás teológiájában
A Szentírás értelmezése Aquinói Szent Tamás teológiájában PUSKAS ATTILA ezzel szemben a helyes cselekvésre, magatartásra vezet, s nem sajátja az érvelésre való alkalmasság. Az allegorikus és anagogikus értelem hasonlósága, valamint a morális jelentés viszonylagos különállása egyébiránt a terminológiában is kifejezésre jut néhány szöveg esetében. Például abban, hogy a „figura” kifejezést Tamás csak az allegorikus és anagogikus értelemre használja, s általában a spirituálisra, de a morálisra nem. Ez utóbbi esetében az „exemplum” szót alkalmazza inkább. Végül meg kell jegyeznünk, hogy Tamás a legtöbbször, amikor szentírási szövegeket exegetizál, nem találja meg, vagy nem fejti ki a bibliai szöveg mindhárom spirituális értelmét. Általában úgy jár el, hogy megállapítja a szöveg szó szerinti jelentését, esetleg azt, hogy metafora fejezi-e ki azt. Majd megkeresi a szövegrészben rejlő általános értelmű igazságot, és ezt alkalmazza a keresztények helyzetére. Ennek során Tamás a leggyakrabban a morális értelmet bontja ki, viszonylag sokszor még az allegorikusát, s csak ritkán az anagogikusat. Amikor ritkán mindhárom szellemi értelmet kifejti, az a benyomásunk támad, hogy a hármas spirituális értelem a konkrét tamási exegézisben inkább csak áttételes és asszociatív kapcsolaton nyugszik, mintsem a literális értelem teljesebb jelentésének kibontásán. Tamásnál például a szombatnak, mint a nyugalom napjának az ószövetségi intézménye allegorikusán jelenti Krisztus sírban nyugvását, morálisan az emberi értelem nyugalmát minden bűntől, ana- gogikusan az örök megnyugvást, melyben a szentek vannak.49 A „legyen világosság” szó szerinti értelemben a testi fény teremtését jelenti, allegorikusán Krisztus születését az Egyházban, anagogikusan Krisztus által a dicsőség fényére jutásunkat, morálisan Krisztus által értelmünk megvilágosodását és szeretetünk lángra lobbanását.50 E példák jól mutatják, hogy a literális és a spirituális értelem összefüggése a tamási exegézisben adott esetben sokkal lazább, mint amit esetleg a Szentírás négyes értelméről szóló teológiai és teoretikus fejtegetései alapján várnánk. 3. SZENTÍRÁSI EXEGÉZIS ÉS RENDSZEREZŐ TEOLÓGIA Szent Tamás teológiájában az exegézis és a dogmatika sokféle kölcsönhatásban áll egymással. Egyfelől megfigyelhetjük, hogy exegetikai műveiben a rendszerező teológia szempontjai jócskán érvényesülnek. Erre jó példa a páli levelekhez írt kommentáljának az előszava, melyben Tamás felvázolja a levelek átfogó szerkezetét, s ezen belül az egyes iratok sajátos célját. Ebből kiderül, hogy az apostol írásait egységes korpuszként kezeli, mintegy a Krisztus kegyelméről szóló egységes és rendszerező tanítás különböző szempontú kifejtéseként. Ennek megfelelően Tamás értelmezésében a Zsidó-levél (Tamás ezt is Pálnak tulajdonítja) arról szól, hogy a kegyelem, hogyan valósul meg magában a Főben, Krisztusban; a lelkipásztori levelek arról, hogy miként van jelen a kegyelem Krisztus misztikus Testének, az Egyháznak az elöljáróiban; a pogányoknak írt levelek pedig arról, hogy hogyan működik magában a misztikus Test egészében. Ez utóbbi esetben Tamás újabb megkülönböztetéseket tesz. A Római-levél önmagában mutatja be Krisztus kegyelmét; a Korintusi levelek és a Galata-levél az Újszövetség szentségeiben jelenlévő kegyelemről beszélnek, illetve arról, hogy fölösleges és meg nem engedett az Újszövetség szentségeinek a kiegészítése az ószövetségi szentségekkel (pl. körülmetélkedés). A többi pogányokhoz írt levél pedig arról szól, hogy a kegyelem az egységet munkálja az Egy49 In III Sent, d. 37, a. 5, sol. 1. 50 In Gál, c. V, lect. 7. TEOLÓGIA 2008/1-2 53
