Teológia - Hittudományi Folyóirat 42. (2008)
2008 / 1-2. szám - Puskás Attila: A Szentírás értelmezése Aquinói Szent Tamás teológiájában
PUSKÁS ATTILA A Szentírás értelmezése Aquinói Szent Tamás teológiájában afölött a természetesnek tekintett tény fölött, hogy Tamás mindenekelőtt a Biblia embere volt: a Szentírást elmélyülten olvasó, elmélkedő, a szentírási szövegeket nap mint nap imádkozó, a Bibliát tanító, magyarázó és prédikáló teológus, pap és szerzetes. Tamás teológusi pályafutásának az első állomása a baccalaureus biblicus státusza volt, mielőtt a baccalaureus sententiarius — Petrus Lombardus Liber sententiarum művének magyarázója — és a baccalaureus formatus — a disputációk alkalmával a magiszternek segédkező képzett oktató - fokozatot elnyerte volna. Tamás Nagy Szent Albert baccalaureus biblicusz volt Kölnben 1250 és 1252 között. Feladata az volt, hogy ún. „gyors” kurzusokat, azaz első betekintést nyújtó előadásokat tartson a szentírási szövegek szó szerinti értelméről anélkül, hogy a lehetséges teológiai értelmezések részleteibe belebocsátkozna. A későbbi oktatói hivatásra felkészítő ezen bibliamagyarázó gyakorlatnak a gyümölcsei az Izajás és a Jeremiás könyvéhez, valamint a Jeremiás siralmaihoz írt kommentáljak6 Magiszterré válása után Tamásnak - hasonlóan teológiai magisztertársaihoz — továbbra is elsődleges feladata maradt a „legere”, vagyis a Szentírás szövegeinek „olvasása” és magyarázata. Ez a lectio megelőzte és megalapozta a disputatio és a praedicatio tevékenységét, melyek ugyancsak a magiszter feladatkörébe tartoztak.7 Tamás magiszteri működésének minden korszakában és állomáshelyén — Párizs, Orvieto, Róma, Párizs, Nápoly — elsődleges oktatói tevékenysége maradt a lectio, a Szentírás értelmező olvasása, teológiai magyarázata. A baccalaureus biblicus számára engedélyezett szó szerinti interpretációval szemben a teológus magiszter számára fenntartott tanítási forma egy sokkal elmélyültebb és a kinyilatkoztatás egészét jobban szem előtt tartó teológiai értelmezést kívánt. Ennek kiváló példái Tamásnál többek között az Expositio super lob és az Lectura super Jo- annem kommentárok.8 Az előbbiben a domonkos magiszter úgy beszél, mintha Jób és barátai döntőbíróvá tették volna vitájukban őt, aki hol igazat ad a beszélgetőtársaknak, hol cáfolja őket. A kommentár bevallott alapvető szándéka az, hogy valószínű érvek segítségével igazolja: az emberi dolgokat az isteni gondviselés kormányozza. Amint a Leonina Bizottság megállapítja: „Tamás Jób beszédeinek három fajtáját különbözteti meg: azokat, amelyekben (Jób) hagyja, hogy érzékei vezessék, azokat, amelyekben racionálisan vitatkozik barátaival, és végül azokat, amelyekben enged az isteni sugallatnak”.9 Ez az isteni sugallat Jóbnak, a szenvedő igaznak az egyre jobban megvilágosodó megértésében nyilvánul ki, azokon az állomásokon keresztül, melyeken áthaladva az érzékek teljes összeomlásától eljut a conversio ad Deum állapotáig.10 A jános-evanpéHűmről írt kommentárt a kutatók szinte egyöntetűen Tamás egyik legkiválóbb teológiai munkájának tartják, mely a megtestesülés titkáról és a vigasztaló Szentiéleknek az igazság teljességére elvezető tevékenységéről szemlélődő teológus legkiérleltebb meglátásait fogalmazza meg. Tamás biblikus előadásainak további szép gyümölcsei a fentebb említetteken kívül a Má6 Torell, J.-P., La scienza teologica secondo Tommaso e i suioi primi discepoli, in: Storia della Teológia nel Medioevo II. La grande fioritura, (ed. G. d’Onofrio), Piemme, Monferrato 1996, 850k. Megjegyezzük, hogy Tamás latin nyelvű szentírási szöveget használt, a Vulgatának a XIII. század elején Párizsban megjelent és a párizsi egyetem által gondozott kiadását, az ún. Biblia Parisiensist. „A tanár (magister) Isten Szavának teljes körű magyarázatát jelöli a következő három azonos jelentőségű tevékenység tárgyalása szerint: olvasás (alapszöveg), tárgyalás (egy kérdés /quaestio/, egy probléma) és igehirdetés (...) Az exegézist, a pasztorálist és a dogmatikát egymással szoros összefüggésben kell tekintenie annak, aki meg akaija érteni az evangéliumot, mivel ez csakis akkor megértés, ha bekapcsolódik az Ige jelenvaló működésében való részvételbe.” Chenu, M. D., Aquinói Szent Tamás és a teológia, SZÍT, Budapest 1999, 28. Torell, J.-P., Aquinói Szent Tamás élete és műve, Osiris, Budapest 2007, 105. Leonina, 26. kötet, 29, in Torell, J.-P., Aquinói Szent Tamás élete és műve, 205. ío. t 42 TEOLÓGIA 2008/1-2
